A Bácsi.
Másodszorra találkoztam vele, ugyanúgy a buszra várakozva, mint első alkalommal. Megkérdezte, elment-e a busz (ezúttal a 95-ös, először a 36-os után érdeklődött). Aztán belekezdett a már ismert kvázi-monológba.
Hogy tudom-e, mit jelent a nagy szám. Igen, mondtam, már találkoztunk (ekkor döbbentem rá), ez azt jelenti, hogy...jó ember vagyok? Igen, nagyon helyes, áldott jó lelkem van, na és mit jelent az, hogy felfelé görbül a szám széle? Hogy optimista vagyok. A kis fülemből derül ki, hogy vagy jó tanuló voltam, vagy az lehettem volna (és valóban a kettő között valahol). A szemöldököm mély gondolkodásra utal.
Talált a Bácsi egy rejtett kitüremkedést is a fejemen, ami zenei érzékre utal.
Kérdezte, tudom-e, mit jelent a lefelé görbülő orrom. Akartam mondani, azt, hogy zsidó vagyok, de nem akartam megzavarni a narratívát. Kiderült, pedagógusként tudok fegyelmet tartani, és ha férjem lesz, őt is remekül irányíthatom majd.
Fény derült arra is, hogy a nők okosabbak a férfiaknál (mivel mindkét agyféltekéjüket használják), de ezt legjobb titkolni, így a Bácsi.
Végül jött a busz, ő nem arra várt, amire én, felpattantam, elköszöntünk. Mosolyogjak sokat, attól minden lány még szebb.
Egyébként nem is esett nehezemre.
2 megjegyzés:
Én persze várakozás közben csak tolakodós öregasszonyokkal találkozom... egyébként ritka gyorsak és erősek, amikor arról van szó, hogy félrelökjenek valakit az ülőhelyért, aki már fél órája ott vár.
Eltűnődtem. Most megtapogattam az orrom, vajon merre görbül. Mindenesetre ha már ennyit fizettem a pszichiáternek, hogy NE akarjam irányítani a férjem... De lehet, rossz úton járok. Azt a pénzt orrplasztikára is költhetném. Esetleg varratok oda egy péniszt, ami istentuggya merre görbül. Holerre-holarra. Ahogy a zefír lengedez. De ha akarom, irányíthatom is, vagy tuggyátok mit, bárki. Az élet teli van szépséggel és aranyló napsugárral!
Megjegyzés küldése