2009. október 24., szombat

The coming of age

Én már se boldog, se boldogtalan nem vagyok.
Tegnap Jolandáéknál kezdtem, J. ijesztően hülye volt, egy pendelyben grasszált, hozzá idiótán kacagott. Mostanában a River Cottage a kedvence, amiben egy IT-s faszi biofarmon él és birkákat nyír. Követelte, hogy nézzük vele az ágyból, úgyhogy mellémásztam, és szemezgettük a kukoricát (a fele pattogott ki; imádom Tata elegánsan gömbölyű mozdulatait, amikor tevékenykedik, de ez esetben nem volt elég hanyagul benyomni fél percre a mikrót).
Elmentem a finn barátnőmhöz is, adott finom vörösbort, meg vacsorát, aminek barbiszoba-íze volt (a sajtos-zöldséges pitének legalábbis, a tésztát nem lehet szavakba önteni).
Innen el! Irány a Nemde-bár. Tömve volt a hely potenciális antiszemitákkal és úripubikkal, akik indie-sztároknak képzelték magukat. Benita megérkezett, kisvártatva elindultunk a Gederbe, ahol kizárólag rossz muzsika szólt, a sör valójában hideg húgyhoz hasonlított , és a párválasztáshoz sem voltak adottak a körülmények ("ide minek jöttünk"). Ezzel kapcsolatban szomorú felfedezést tettünk hárman (Jolanda hazament, hogy belője magát egy újabb adag River Cottage-dzsal): a "szingliposvány" mintha már nem lenne megfelelő kifejezés így télidőn; a Geder inkább diszkontáruházhoz hasonlít, ahol a legkülönbözőbb genitáliákat kínálják megvételre, vagy akár kölcsönzésre, csak valami legyen. Bölcs felismerés, de utána arra is ráébredtünk, hogy mi is csak áru vagyunk a diszkontfaszok és-pinák tengerében. Én amúgy is hazaindultam volna, de ez végleg meggyőzött; Tát és Benita maradtak, utóbbi diadalmaskodott a hypermarket farkastörvényei felett; hajnalban SMS riasztott fel, benne ennyi állt: "Végül adtak."

2009. október 18., vasárnap

Fájlaltam a bokámat, mire édesanyám a mindent-tudók jellegzetes arckifejezését mímelve azt mondta: "Biztos kiplittyent."
Ma egyébként kipróbálta a SZI-TI márkájú lefolyótisztítót, ami "csodákat művelt". Nemsokára búcsút mondhatunk néhány ritkább halfajnak.
Milyen lehet annak, aki menthetetlenül modoros?
Közben Gyula mindent felaprít.

2009. október 13., kedd

Amálka kizárólag az ölemben szeret lenni. Imádom őt, de hasznos lenne, ha nem fingana ilyen retteneteseket, MINDIG.
Rajtam a macskák, fülemben a fájás. Néha macskák a fülemen, bennem a fájás, aztán meg mindig rajtam a fülem, fájnak a macskák.

2009. október 5., hétfő

A szobámban rettenetesen hideg van. Azon gondolkodom, igyak-e még kávét, ameddig rosszul nem leszek.

2009. október 1., csütörtök

Ha valami hidegen hagyott ebben az életben, az a Star Wars-filmözön, valamint a Forma 1.