2008. november 28., péntek

A jótékony nemtő

Kedveseim,

lassan az a képzetem, hogy magam vagyok a szobám; ha elmennék itthonról, vinném magammal. Öregasszonyholmikban ülök a leghidegebb sarokban, a kényelmetlen székem pedig hozzánőtt a testem egy bizonyos részéhez.
Bőröm pergamen, szemeim halottak.
Bábállapot?

2008. november 20., csütörtök

Jójkérem!

Mindenki hüje
én is hüje vagyok
a cica is hüje

de: megint mások okosok!
(Nem baj.)
(Nem érdemes varánusznak lenni.)
(Másnak se nagyon.)

És itt bizony a nyelv vokalitása válik meghatározóvá a logikus jelentéssel szemben mint tudjuk parekszelansz!

2008. november 12., szerda

The Future

Ha egyszer adnak diplomát (sanszos), én úgy fogom megköszönni, mint a meleg srác a Megagány 4-ből (0:45).

Robi és Ráspoly


Kalandos útra indulunk, drága olvasóim!
Bár az a gyanúm, nem jutunk messzire.

2008. november 7., péntek

Randomságok II.

A Joli most már hozzá akar menni a Katus Attilához, én nem is tudom, micsinájjak. Ezt akkor mondta, amikor aranyporral szórtuk a festményünket. Nem akartam azt akkor én elrontani..de valaki szóljon má neki, hogy ez gáz;)

2008. november 6., csütörtök

Randomságok I.


Mai tapasztalataim a televíziózás témaköréből táplálkoznak főként. Hazatérvén lövöldöztem a távirányítóval. Annyi minden történik a tévében!
Például:
-Zámbó Árpi megjelenik a Mónikasóban, és megajándékoz egy komplett proletárcsaládot különböző cikkekkel. A zacskókba nem lehetett belátni, de a kisfiút a térdére ültette az Árpi, és mondta neki, hogy "apukám". Olyan kedves ember! De azért itt elkapcsoltam.
-a Spektrumon, a berepülőpilótás filmben azt mondják: "szívbajosoknak ez nem nyugdíjas állás!"Köszönjük.
-megtudom, hogy az űrhajón van olyan, hogy giroszkóp, aminek lehet némi köze a gyroshoz, vagyis remélem, hogy van.

BTW nagyon szarul fényképezek, ezt időnként dokumentálom is, például most.

2008. november 5., szerda

Reunion

Tata ma bemutatta, hogy csinálja Katus Attila (akivel Joli dugna-che?!!!) kéz nélkül a fekvőtámaszt. Mára, holnapra ennyi talán elég is lesz.
Bár lenne képem hozzá, róla.

2008. november 1., szombat

Jajj

Jajj, de nem tudom, mi van.
Jajj, de szorongok.
Jajj, de nem kellett volna az első metróval hazajönni.
Jajj, de kár, hogy mostanában olyan kevés dolog ér el hozzám, de legalább ezek depresszív hatást érnek el.

Az se olyan jó, hogy nem érdeklődöm semmi iránt, mert ahhoz túlságosan szorongok.

Ezenkívül szomorú vagyok, hogy a kölcsön-kutyagyerekem holnap hazamegy, és nem lesz, aki őrjöngve kéri számon, hogy hol voltunk az előző hatvan percben. Meg aki bejön a szobába, pusztán azért, mert ott vagyok.