2011. június 29., szerda

Nothing but the truth

Kicsinyes, gonosz és undorító vagyok.

Ha szép, nagymellű lányt látok, belebetegszem az irigységbe, és el nem tudom képzelni, hogy kellhetek én bárkinek, amikor ott vannak ezek
is.
Ha egy véletlen folytán kiderül, hogy rossz az alakjuk vagy csúnya a seggük, felpezsdül a vérem, mosolygok, és kedvtelve nézegetem a fenekemet a tükörben.

Kicsinyes, undorító és gonosz vagyok, de felettébb egyszerű is.

2011. június 27., hétfő

Az Bácsirul.

A Bácsi.
Másodszorra találkoztam vele, ugyanúgy a buszra várakozva, mint első alkalommal. Megkérdezte, elment-e a busz (ezúttal a 95-ös, először a 36-os után érdeklődött). Aztán belekezdett a már ismert kvázi-monológba.
Hogy tudom-e, mit jelent a nagy szám. Igen, mondtam, már találkoztunk (ekkor döbbentem rá), ez azt jelenti, hogy...jó ember vagyok? Igen, nagyon helyes, áldott jó lelkem van, na és mit jelent az, hogy felfelé görbül a szám széle? Hogy optimista vagyok. A kis fülemből derül ki, hogy vagy jó tanuló voltam, vagy az lehettem volna (és valóban a kettő között valahol). A szemöldököm mély gondolkodásra utal.
Talált a Bácsi egy rejtett kitüremkedést is a fejemen, ami zenei érzékre utal.
Kérdezte, tudom-e, mit jelent a lefelé görbülő orrom. Akartam mondani, azt, hogy zsidó vagyok, de nem akartam megzavarni a narratívát. Kiderült, pedagógusként tudok fegyelmet tartani, és ha férjem lesz, őt is remekül irányíthatom majd.
Fény derült arra is, hogy a nők okosabbak a férfiaknál (mivel mindkét agyféltekéjüket használják), de ezt legjobb titkolni, így a Bácsi.
Végül jött a busz, ő nem arra várt, amire én, felpattantam, elköszöntünk. Mosolyogjak sokat, attól minden lány még szebb.
Egyébként nem is esett nehezemre.

2011. június 25., szombat

Vanitatum vanitas

Én vagyok a legszebb, na.

2011. június 22., szerda

Ungás

Kértek, hogy írjak. Mondám: nincs ihlet, inspiráció vagy legalább tejföl (ez nem igaz, van tejföl, még ha fel is használtam egy részét, pótoltam a hiányzó hányadot).
Kontemplálok, ami egy csúnya szó, és modoros is. Mindazonáltal a következőkre ébredtem rá:
-a Dószon és a haverok c. opus olyan, mintha maszturbációra kényszerítenének, amikor pedig nem is kívánod magad. Esetleg, kissé más hangulatba kerülve olyan is lehet, mint egy hosszan elnyújtott előjáték. Ez a sorozat koncepcióhoz is remekül illik: úgy unalmas, hogy aztán nem lesz semmi. Soha nem történik semmi, hiába próbálnál benézni a nyúl mögé.(Mintha nem tudnád, hogy a nyúl az.)
-némileg szét vagyok zuhanva a tanévvégi dolgok miatt, hogy most se nem van, se nem nincs semmi, viszont szomorú vagyok a kölykeim miatt.
-nem dohányzom, és ez felvidít.
-olvasom a tetovált lány második részét, ez se irodalom, de letehetetlen, jól szórakozom.
Kifogytam az ötletekből, megyek, bekenem magam tejföllel.