2010. december 26., vasárnap

Bulizzunk már! Nem? De!

Mondjuk...holnap?

2010. december 24., péntek

Sokk tu dö szisztöm

Ma megismertem valakit, aki a népszerű K. Szebasztián színművésszel jár. Sokkolt a hír; nem gondoltam volna, hogy nem csakis és kizárólag topmodellekkel hajlandó ismerkedni.

2010. december 22., szerda

Miért állok neki netezni fél egykor, zanótosan hazatérve?
Miért dohányzom még mindig?
Miért nem kezdtem még el javítani a maradék dolgozatokat?
Ugyanakkor a kávét miért készítettem be már most?
Ezt a spanyol keresztrejtvényfüzetet miért nem adtam még oda Andikának?
Na nem baj.
Boldog karácsonyt mindenkinek.

Amúgy úgyis tudom, hogy hülyék vagytok! Hihi!

2010. december 13., hétfő

Irtózom a normális emberektől.

2010. december 12., vasárnap

"gyerek-szépségversenyt vagy gyerekmodell-bemutatót megakadályozni, szabotálni elmulaszt."

Bármi is történjék, bármit hozzon a jövő (noha egyre távolabb utazunk a kilencvenes évektől), a Parainesis mindig mély és igaz marad.

http://matula.hu/index.php?section=article&rel=35&id=418

2010. december 11., szombat

Milyen szép szó az, hogy "sugárzik". Kár, hogy a nukleáris hulladék is ezt teszi.

2010. december 7., kedd

Szomszédok(unatkoztam, ti is fogtok)

A mai részben Janka néni álleszbikus kapcsolatáról számol be, később homofób megjegyzésekkel igyekszik eltussolni korábbi álláspontját, mely szerint élettársi kapcsolatban élt volna az eltávozott Zsuzsa nénivel.

2010. december 6., hétfő

Boldog karácsonyt mindenkinek!

2010. december 5., vasárnap

Önsajnálat

We don't talk about love, we only want to get drunk.

2010. december 4., szombat

Boldogtalan vagyok, de jól szórakozom.

2010. december 1., szerda

Confessio

Teljesen meg fogok őrülni. Jó lesz.
Huszonnyolc éves leszek. Még soha nem volt öt hónapnál hosszabb kapcsolatom. Ez azért van, mert:
-mindent később kezdek el, mint a normális emberek. Gondoljatok bele, a Faith No More-t is akkor kezdtem megszeretni, amikor már 10 (!) éve feloszlottak. Ez a tendencia az életem több területén is megnyilvánul.
-hosszú távon nemigen viselek el senkit.
-hosszú távon nemigen viselnek el.
-elvált szülők egyke gyermeke vagyok, így az alkalmazkodás valamint az empátia nem az erősségem.
Most, hogy egyedül lakom, kezdem levetkőzni az utolsó gátlásokat is, és rádöbbenek, hogy egyszerűen RETTENETES vagyok. Pillanatnyilag jól szórakozom, ez az egyetlen dolog, ami felmenthet. Hogy jó nekem, most, itt. (A fentiek azért továbbra is aggasztanak egy kicsit, de sajnos egyre kevésbé.)

The outcome

Rifi-ráfaragtam. Az élet szép. Mostantól nem fog emésztetlenül távozni belőlem a tápanyag.

Pszichosztomak

Ma már eszem, és meg is marad bennem. Eddig. De mi lesz, ha...(itt most direkt nem mondom el)?