Do you love me?

Egyszer mindeféleképp' ki szeretném próbálni. Szerintem menne.

Back

Visszajöttem, hülyék. Montenegro nagyon jó volt, ilyen.

Meg másmilyen is, de most nincs kedvem feltöltögetni, nézzétek meg a faszbukon. Ha nem vagytok ott, akkor kellemetlen a helyzet, hisz' nem nézhetitek fürdőruhás testyünket. Az élet csodálatos, bár rájöttem, bizonyos vágyaim immár sosem nyernek kielégülést, ilyen például a kvantumfizikában való elmélyedés és a lábam nyakam köré tekerése.
Na csá.

Ne engeggyed, hogy lemennyen a nap (mongyuk biztos nem így kell érteni)

Röhögtök? Nem érdekel. A világ egyik legjobb duettje, élőben.

Gráv, unom, lefekszem. Holnap lemegyünk a tóra. Most egy darabig ne legyen vébé.

Mozgókép

Alapvetően nem vagyok moziba járós típus. Néha azonban úrrá lesz rajtam a vágy, hogy nézzek. Egyszer például (és ezt még soha nem vallottam be nyilvános fórumon) egyedül elmentem megnézni az Anyád napja című filmet, J-Lo és Jane Fonda főszereplésével (utóbbi zseniális, még akkor is, ha túljátssza, előbbi meg nem színésznő, de aranyos).
Ma viszont nem direkt-szart nézünk; tavaly ilyenkor csodálatos volt az Engedj be, a svéd vámpírfilm, idén megint svédet óhajtok nézni. A tetovált lányt akarom, és meg is kapom. Remek kritikákat írtak róla, sötét, erőszakos, gondolkodtató, társadalomkritikus, izgalmas, nőgyűlölős, felgöngyölítős. Pátriárka is jön, vállalta, hogy zsigereket néz. (Képzelem, hogy fog örülni, amikor felébred bennem a rég szunnyadó feminista).

Ma is

me: pisztoly.
Kata: mivan?
kell
me: butuska vagy katuska
Kata: furcsa h neked nem kell
me: nekem már van.
Kata: de rendes! ne vicceljunk mar :)
nade
komolyra forditva
me: nem kell
nem tudod használni
és átlövöd a vállad
osz hogy megyünk akkor a strandra hogyrohaggyámeg?!
Kata: hat joiggényesen :)
me: höhhö
Kata: nem fognam ratok, meg magamra se
me: ja
Kata: csak ugy fognam
me: és amúgy kire?
Kata: aki nem jo fej annyirA
me: ilyet ám nem szabad csinálni
Kata: ezt majd mindig eldontom
me: mer engedéJJED sincse
Kata: rajzolok
me: bekasztniznak a montenegrinek
úgy érzem, ez a beszélgetés megy a blogra
Kata: :D

A teljesség igénye nélkül

Arra gondolok, milyen fantasztikusan jó zenék születtek a kilencvenes években. Régen, amikor még úgy gondoltam, milyen jól meg tudom mondani a frankót, mindig úgy állítottam be, mintha a rettenetes teknó-hullám határozta volna meg a zenei felhozatalt (a teknót is átértékeltem kissé azóta).
Istenem, mily vak és pökhendi a fiatalság!
Elég csak belehallgatni a Trainspotting-válogatásba:



...és Primal Scream! Mindent szeretek tőlük, de a csúcspont itt is a Trainspotting idejére tehető. Ez ugyan nem volt a filmben.


és vissza a vonatlesőkhöz, nemzedékünk himnusza:

Adok a dancefloornak is, mélyebbre ásva:

Aki erre nem táncol legalább egy kicsit, az furcsa.

Megkapod

Na, ez nem bízik senkiben.

Gasztronómiai mérföldkőhöz értem a jó szakáccsá (vagy valamilyen szakáccsá) válás útján.
A padlizsánt sütni kell, semmiképpen sem párolni. Sütőben vagy serpenyőben.
Végre JÓL tudom elkészíteni a kedvenc zőccségemet!
Gordon Ramsay persze így is halálra ítélne, amiért idáig nem tudtam, de..

bekaphatja.
http://www.wulffmorgenthaler.com/strip.aspx?id=839017db-b801-4e94-b954-70da8af00a65

A vacsora jól sikerült, pedig azt hittem, megmérgezem, de ezek manapság annyi mindent kibírnak.

Néha arra gondolok, kik ezek a barmok itt.*
(Nem ti.)

*Egy bizonyos közösségi portál sokszínűségét érzékeltetve ezzel.