2009. december 28., hétfő

A jövő év letisztult filozófiájaként fogom alkalmazni a következő mondatot Andikámtól: "Minden jó, és lesz tejföl."
2010 az ételes metaforák jegyében zajlik.

2009. december 27., vasárnap

Cserkó

Csodálatos metafora, Balukám közreműködésével, aki szerint "náluk mindig áll a bál*, te csak koktélcseresznye lennél a torta habján". És igen, sokszor jutott nekem hasonló szerep; koktélcseresznye mások tejszínhabján, mások tortáján. Azt hiszem, a legtöbb ember nem is szereti.
Csakhogy nekem most már saját torta kell, minimum egy emelettel, kis habbal és cseresznye nélkül. 2010 az ÉN tortám éve lesz, ha nem, akkor sem leszek díszítőelem többet!

*Általános alany, félregondolások nélkül.

2009. december 8., kedd

MH Karácsony

Betegen fetrengve mit lehet otthon csinálni? Én az arckönyvet lapozgattam, és ott izgalmas dolgokat tudtam meg. Van, aki férjhez megy, és egy percre se engedi, hogy ezt a tényt figyelmen kívül hagyjuk; mások folyton isznak; van, aki undorító romantikus számokat gyűjtöget, elég homályos okokból. Kutakodás közben találtam rá "Céges karácsony" címmel szereplő fotókra. Jól szituált fiatalok alkotnak tökéletes összhangot hipermodern kocsmaháttérrel, kezükben koktélok, összeborulás, multikulti, hónaljtáska.
Na, akkor elképzeltem, milyen lenne a cégesbuli tanároknak.
Színhely: A Tanári Szoba. Tavalyi, már farsangkor kiszolgált, gyermek-hajtogatta girlandok függnek. Fact: a suliban lépcsőről vattapamacs-hóvihar hull alá (nekem az tetszik).
Napközis tea korlátlan mennyiségben. Zsíros DESZKA.
Székreülős játék Máté Péter dallamaira.
Pedagógusok fenyőággal fenyítik egymást.
Az igazgatóhelyettesek mindenki rendelkezésére bocsátják a kávégépet.

2009. december 2., szerda

Ismét pedagógia

Ma megkértem a gyerekeket, hogy írjanak százszavas fogalmazást a legjobb barátjukról (csomó melléknevet tanultunk leíráshoz). Zoli azt üvöltötte:"Énnekem a faszom a legjobb barátom!"
Mondtam, használjon álnevet.
Ha tényleg megírja, azt fogom mondani, túl sok időt tölt a barátjával, és már teljesen olyan, mint ő.

2009. november 29., vasárnap

The third coming

Most mindenki vicceset vár, de még nem tudom, mi lesz belőle. Én is azt szeretném, de kicsit le vagyok kókadva, még akkor is, ha nem a klasszikus módon. Éppen ez most a lényeg. Kizártnak tartom, hogy felnőttem volna, mégis kezd ellepni a kozmikus magány.
Kényszeresen cipelek egy szatyrot, még ha nem is a teszkós fajtából (ha az lenne, szívesebben szabadulnék tőle:), és nem tudom letenni semmilyen kínálkozó felületre.
Kár volt a libidó miatt aggódni; az éppenséggel van, a gond, hogy más nincs.
Sanyi bácsi mondta:

"Annyi öröm jut néked, a mennyit hordsz te-magadban,
S annyi keserv, mennyit más-is okoz, magad-is."

2009. november 12., csütörtök

Revival

Nos, túl kell lépnem az új perverziómon legalább jövő hétvégéig, ez nem állapot, hogy képes vagyok a képeit nézegetni (jó, igazából bámulni nyálfolyatva).Öregedésem kezd egyre megalázóbb formákba tömörülni.

2009. november 8., vasárnap

Ma megláttam a lehető leggyönyörűbb arcot. Under the influence.

2009. november 2., hétfő

The Spinster

Jaj, de jó lenne, ha minden így maradna, és soha többet nem kellene lájf partnert keresni! Ha nem kell dugni, semmit se kell.
Nem kell eltűrni, hogy valaki rámtehénkedik alvás közben.
Nem kell meghallgatni.
Nem kell elmennem otthonról, hogy nála aludjak (utálom ezt).
Nem kell kefélni, amit kb. a harmadik alkalom után úgyis megunok.
Nem kell eltűrnöm, hogy nincs tej a reggeli kávéhoz.
Nem kell borzalmas zenéket hallgatnom, és közben hümmögni, hogy "igen...ez nagyon jó, de tényleg".

Hamisítatlan, igazi vénlány vagyok! Nem az a fajta, aki lassan belekeseredik az állandó várakozásba; én már gyerekkorom óta erre/ennek készülök! Viszlát család, gyerekek, közös hitel; helló, macskák, félkész ételek, gyümölcsjoghurtok, tévéműsorok!

Stohl Bucinak Patrick Swayze-emlékfrizurája van, George Michael beütéssel.

2009. október 24., szombat

The coming of age

Én már se boldog, se boldogtalan nem vagyok.
Tegnap Jolandáéknál kezdtem, J. ijesztően hülye volt, egy pendelyben grasszált, hozzá idiótán kacagott. Mostanában a River Cottage a kedvence, amiben egy IT-s faszi biofarmon él és birkákat nyír. Követelte, hogy nézzük vele az ágyból, úgyhogy mellémásztam, és szemezgettük a kukoricát (a fele pattogott ki; imádom Tata elegánsan gömbölyű mozdulatait, amikor tevékenykedik, de ez esetben nem volt elég hanyagul benyomni fél percre a mikrót).
Elmentem a finn barátnőmhöz is, adott finom vörösbort, meg vacsorát, aminek barbiszoba-íze volt (a sajtos-zöldséges pitének legalábbis, a tésztát nem lehet szavakba önteni).
Innen el! Irány a Nemde-bár. Tömve volt a hely potenciális antiszemitákkal és úripubikkal, akik indie-sztároknak képzelték magukat. Benita megérkezett, kisvártatva elindultunk a Gederbe, ahol kizárólag rossz muzsika szólt, a sör valójában hideg húgyhoz hasonlított , és a párválasztáshoz sem voltak adottak a körülmények ("ide minek jöttünk"). Ezzel kapcsolatban szomorú felfedezést tettünk hárman (Jolanda hazament, hogy belője magát egy újabb adag River Cottage-dzsal): a "szingliposvány" mintha már nem lenne megfelelő kifejezés így télidőn; a Geder inkább diszkontáruházhoz hasonlít, ahol a legkülönbözőbb genitáliákat kínálják megvételre, vagy akár kölcsönzésre, csak valami legyen. Bölcs felismerés, de utána arra is ráébredtünk, hogy mi is csak áru vagyunk a diszkontfaszok és-pinák tengerében. Én amúgy is hazaindultam volna, de ez végleg meggyőzött; Tát és Benita maradtak, utóbbi diadalmaskodott a hypermarket farkastörvényei felett; hajnalban SMS riasztott fel, benne ennyi állt: "Végül adtak."

2009. október 18., vasárnap

Fájlaltam a bokámat, mire édesanyám a mindent-tudók jellegzetes arckifejezését mímelve azt mondta: "Biztos kiplittyent."
Ma egyébként kipróbálta a SZI-TI márkájú lefolyótisztítót, ami "csodákat művelt". Nemsokára búcsút mondhatunk néhány ritkább halfajnak.
Milyen lehet annak, aki menthetetlenül modoros?
Közben Gyula mindent felaprít.

2009. október 13., kedd

Amálka kizárólag az ölemben szeret lenni. Imádom őt, de hasznos lenne, ha nem fingana ilyen retteneteseket, MINDIG.
Rajtam a macskák, fülemben a fájás. Néha macskák a fülemen, bennem a fájás, aztán meg mindig rajtam a fülem, fájnak a macskák.

2009. október 5., hétfő

A szobámban rettenetesen hideg van. Azon gondolkodom, igyak-e még kávét, ameddig rosszul nem leszek.

2009. október 1., csütörtök

Ha valami hidegen hagyott ebben az életben, az a Star Wars-filmözön, valamint a Forma 1.

2009. szeptember 18., péntek

Igazából szólhatna rólam az egész szám.


Kedves Karolina,

kérdései módfelett inspirálónak bizonyultak, így rögtön tollat (hm..?) is ragadtam, hogy kielégíthessem kíváncsiságát.
Kérdi, mióta tanítok. Iskolában, gimnáziumban 2009-től tanítok, tehát nem régóta, de ez a második hely, ahol dolgozom. Azelőtt a hetedik kerületben tanítottam, egy ének-zenei ált. iskolában, ill. gimnáziumban.
Hogy miért pont a Borzányi? Fülembe jutott, hogy itt van álláslehetőség, bár hozzá kell tennem, manapság a tanárember sem lehet túl válogatós; ilyen szempontból azonban a BFG ideális hely, hiszen itt ragyog a szellem napvilága, és a nebulók tudásra szomjasak, a kollégák pedig kedvesek és segítőkészek.
Hogy miért tanítok?Mi a célom?
Természetesen én is, mint minden tanár, világuralomra török, melyet tanári jövedelmem iszonyú mértékű felhalmozásából szeretnék finanszírozni. Ha mégse jönne össze a tanári karvalytőke összeharácsolása, még mindig ott van az érzés, amikor a tanuló megérti, amit átadok, újat mutathatok neki, vagy ha látom, hogy a természetes érdeklődéstől fűtve dolgozik.
Szabadidőmben bauxitot bányászom, külszíni fejtéssel. Ha kommerszebb válaszra vágyik, elárulom, hogy olyankor a szeretteimmel, barátaimmal vagyok, zenét hallgatok, szépirodalmat olvasok, blogot írok, jó modorra okítom a macskákat (3).
Hogy mit szeretnék elérni/megkapni az éleben?
Én kiscsaláddal is beérem, nem ragaszkodom az ön által említett kolóniához; utazni jó, belföldön is szívesen kirándulok; amit igazán szeretnék, az nem mérhető pénzben, ez pedig a kiegyensúlyozott élet és a tartós nyugalom.

Végül átadnám üzenetem a nebulóknak:
készüljenek az óráimra, mindig ellenőrizzék, be van-e kötve a cipőfűzőjük, és minden nap hallgassanak meg egy jó kis dalt a jutúbon (fontosnak tartom a zenei fejlődést).
Figyelmét köszönöm:

F.S., angoltanár

2009. szeptember 16., szerda

Bizonyos fokú nyugtalansággal tölt el, ha ezt a szókapcsolatot hallom: "szenvedélyes horgász".

2009. szeptember 10., csütörtök

Fokhagymát nem enni hülyeség.

2009. szeptember 5., szombat


Én nem tudom, hogy lett hirtelen három macskánk.
Itt látható a két új (Gyula és Amália, jobbról, ill.balról).

2009. szeptember 4., péntek

Kurucinf.

"Szavazás

Ön hisz a zsidó holokausztban?
» Persze, hiszen hetente megemlékezéseket szerveznek
» Igen, csak az áldozatok számát keveslem
» Nem, Germar Rudolf tanulmányainak hiszek, hamarosan megsemmisül e politikai csodafegyver
» Az álmok még valóra válhatnak, holokauszt nem volt, hanem lesz!"

Én még nem olvastam kurucinfót, de mostantól fogok. Lehet rendelni szittya termékeket is.
Lehet, hogy meg kéne tanulnunk macska nélkül élni, mert ez már kibírhatatlan.
Gönyű azonnal meghasonlott, amikor megpillantotta Gyuszust. Gyuszus játszani szeretett volna, a maga agresszív kisgyermek-módján. A vénlány ezt nem tolerálta, és eltávozott. Csak néha jön haza enni, meg hemperegni a már jó előre kifetrengett hempergőjében. Én ilyenkor szoktam simogatni, aztán megint elmegy, ha csak meglátja Gyulát.
De mintha ez nem lenne elég, ma feltűnt nálunk egy újabb kis zabagép, cuki kifestett szemekkel és kis fehér előkével, és úgy nyivákolt, mintha ő is itt lakna. Még most is itt van, kinn ül a teraszon.
Nem tudjuk, mi legyen, hemzsegnek a dögök, és mind enni kér, Gyuszi bekakál, és mind püfölik egymást.

2009. szeptember 1., kedd

Ke kózá szei, ke kózá szei, ke kózá szei! Kehhekózáászejjjj!!!!

http://www.youtube.com/watch?v=wrlew2G6nvA

2009. augusztus 27., csütörtök

Gönyű egén sötét, kismacska alakú felhők gyülekeznek, sőt, már a vihar is kitört.

2009. augusztus 26., szerda

Ha Gyuszusnak van egy kis ideje, beszarik.

2009. augusztus 25., kedd

Az arcom beesett valahova.

2009. augusztus 17., hétfő

Én senkit sem szeretek magamnál jobban, remélem, ez nem baj.

2009. augusztus 16., vasárnap

Beláttam, hogy az új magassarkúm egy számmal kisebb a lábamnál, és betettem a többi szép, hordhatatlan cipőm mellé.

2009. augusztus 15., szombat

Az ingerszegénységi mutató sajnálatos módon kilengett, és magával sodorta utolsó agysejtjeim.

2009. augusztus 11., kedd

Most már kicsit sikerült kibeszélnem magam, úgyhogy nem leszek öngyilkos. Mondjuk úgyis biztos elfelejteném az akasztást, ha valaki elkezdene gumicukorral dobálni, vagy arra jönne egy aranyos cica.
Most például szívesen felakasztanám magam hirtelen ötlettől vezérelten, de biztos nem túl kellemes, meg az anyukámnak se esne jól.

2009. augusztus 10., hétfő

Társkeresőbe

Olyan fiúval szeretnék megismerkedni, aki szimpátiáját péniszével is képes kifejezésre juttatni.

2009. augusztus 9., vasárnap

Meg az is eszembe jutott, hogy annyi mindent nem tudok a dolgok mikéntjéről, hogy jobb letenni a szóban forgó dolgokról, mert a spekuláció rút dolog, és előbb-utóbb visszaüt. de akkor hogy legyek csak úgy?
A gerincsérültek támadása és a hormonháztartási problémák közepett direkt jó, ha az ember élete (?) nagy (?) szerelme újdonsültházas-fotóit nézegetheti.

Itthon

Ma érkeztünk haza, kissé feldúltan. No nem a Tisza-parton történnek tragédiák, hacsak szüzességem dicső sztoriját nem számoljuk ide (bár az inkább brazil szappanopera és görög trázsedi elegye).
M. Béját szombaton elütötték biciklizés közben, eltört a gerince. Szerencséje volt, teljesen rendbe fog jönni, ma műtötték, és jövő héten is fogják. Kap csavart, vidám és teljes életet élhet gépemberént.
Tanulság: a fővárosban NEM BICIKLIZÜNK. Tudom én, hogy nagyon menő dolog, mer biciklisfutár, meg kritikálmáz és lengetjük a kerékpárt, de én nem nyomorodnék meg vagy pusztulnék el egy szubkultúra érdekében. Pedig szép, meg minden, biciklizni jó, környezetvédő, mindenki azt a szegmensét emelheti ki, ami a legmegfelelőbb a saját lelke, környezete és identitása szempontjából, csak arról az egyről ne feledkezzünk meg, hogy ezt Budapesten nem lehet megélni. Vagy ha igen, extrémsportnak számít.
Elnézést, ha túlságosan borúlátó vagyok, de én magam nagyon félnék, és szerintem joggal.

2009. július 31., péntek

A farewell

Fészbuk-elvonón vagyok kilencedikéig. A terápia sok folyóban fürdést, kinevetavégént és alkoholfogyasztást ír elő.
A vigaszágon ülni nem túl szórakoztató.

2009. július 29., szerda

Sexual freak

Szerintem velem csak azok jönnek össze, akiket már minden remény elhagyott. Bánatomban hászid My Little Ponykat rajzolgatok.
Ez azért kissé beteg, nem?

2009. július 27., hétfő

Lassan belém szerethetne valaki, mer' ez nem állapot. Spirituális év, does it ring a bell?

2009. július 25., szombat

Nehéz is lenne jobban összegezni az egy hete folyó ivászat eseményeit; a helyszínek változnak csupán.
Mentségemre legyen mondva, hogy ma végleg beadtam a kulcsot, Pókkal már nem tudtam elmenni sehová, mert megszűnt az emberi valóm, anélkül meg nem megyek ki az utcára. Mondjuk sötét van, de kényszeres tudok lenni, ha erről van szó.
Tegnap NIN-koncert volt, talán erről beszámolok majd részletesebben, de a hét eseményeit jobb, ha nem írom meg, inkább táncolok flamenkót a szobámban, vagy elénekelek néhány szép zsoltárt (mintha nem lenne így is képzavar).
Később mindent. Most vár a Mórgitsziget és a vidám banda.

2009. július 24., péntek

Jáj jáj jáj jáj jáj

Új hely az úri közönség számára: a Pálya.
Most szólok mindenkinek, hogy ne menjen oda, főleg ne csütörtök este, lúdnyakú, biciklizős lánnyal (nevezzük Béjának), meg mindenféle furcsa komájával (a neveket itt jobb, ha elhallgatom), ne igyon Felicity Kinggel az önkontroll hiánya mellett, és ne maradjon utolsóként a helyen, hogy aztán igen hosszú sétával jusson el egy olyan helyre, aminek a létezése is kétséges eleinte (bár később bebizonyosodik).

2009. július 20., hétfő

Denial:realization

Béék szakítottak, Bendőkéék szakítottak, Piciandiék is, én is, és munkanélküli is vagyok, Gyuszusnak kijött a lába, a könyvemet meg ellopták a suliban, valamint 39 fok lesz a napokban.

"Spirituális év"?!Lófasz!!!

More news from nowhere

Na, most már nekünk is van bandánk. Sőt, Bandánk. Ez van, ez lesz most már, gyerekek. Aki nem jött el, nem léphet be. A kemény magot a következők alkotják: Xavier, a francia srác, aki szófaszörferkedett Joliéknál; Tátesz, Jolanda, valamint Simon, a fiúja, aki egyben a jelenlegi bandavezér, aztán Nosóék meg Bárni. Ja persze és a Másikbálint.
Persze a vezérkarral már most is vannak gondok, szerintem inkább Xaviernek kéne lennie a főnöknek, úgysincs itt. De Simi szerint ez kifogásolható, mert ha Xavier irányít, akkor ő nem fogja érteni, amit mond; így tolmácsot kell felvennünk, akinek tökmagban fizetünk. Szerintem csak galambok jelentkeznének a posztra. Végül Simon lett a főnök, és le is kenyerezett mindenkit egy tiszai tutaj-túra álomképének felvázolásával, hogy majd sátorozunk ott a tutajon, meg bográcsozunk minden nap, sőt úszkálunk is ide-oda. Tatát érte a megtiszteltetés, hogy orrdísz lehet (a tutajon? Ezt nem is értem), én meg majd sikálom a fedélzetet, remek lesz. A többi tag nem tudom, mit fog csinálni, de Jolandát ismerve valószínűleg mindent bebatikolnak, aztán neveket adnak a folyón úszó fadaraboknak.

2009. július 17., péntek

Promóció

Költöznek Banánék, a halál faszára méghozzá. Ehhez azonban először el kell adniuk a csodapanelt (valóban az), melyről információk itt:

http://regoslakas.blogspot.com/

Szerintem mindenki vegye meg.
Ideje lenne zömök férfiakkal járnom? Vagy mondjuk eggyel?
A válasz várat magára.

2009. július 15., szerda

Úristen, hogy lehet, hogy még csak négy óra lesz, és rekken a hőség? Na de nem is az, hanem hogy fogom kibírni én ezt még estig, és azután?
Tegnap Táttal rómingoltunk a Geder szingliposványában. Láttunk ezt-azt, de inkább csak berúgtunk, jól. Két-két sör, költséghatékony üzlet (persze nem ott vettük, mert azt már NEM-hatszáz egy sör?!)...de azért ügyeltünk, hogy a Gedörrel kompatibilis márkákat válasszunk. Kisstílűség rulez.
Így szivornyázgattunk, amikor megpillantottuk Tát előző napi udvarlóját, egy 21 éves fiúcskát; megkönnyebbülve állapítottuk meg, hogy kurvára nevetségesen néz ki matróznak öltözve, úgyhogy minden esetleges, vélhetőleg mikroszkopikus (ám a nőkre oly jellemző) szívfájdalmat megspóroltunk.
Később bevonzott minket a népszerű rockzene, ám a tömegen átvágva belém hasított a felismerés, hogy épp' Dzsémi Vincseszter ad koncertet. Ha eljön a zenei forradalom, Dzsémire kínos beszélgetések várnak, de a jelek szerint a világ még nem érett meg egy hasonló lépésre; most is példátlan volt a tömeg. Éppen meghátráltam volna, amikor észerevett minket a flamenkóművész, akit már korábban láttunk behaladni a terembe. Bratyizni kezdtünk, mert nagyon kedves ember, bár egy idő után elhatalmasodtak rajtam az erotikus képzettársítások. Azt hiszem, nála is lejátszódhatott valami hasonló, de sajnos az ő esetében nem haladtak meg egy bizonyos szintet, így időről időre eltűnt, én meg feszengtem. Ez van, nem szabad berúgnom, mert feltámad a libilibilibidóm, ami pedig oly sok időt tölt testen és házon kívül.
Szerencsére a mai másnaposságom el is vonta a figyelmemet a fiaskóról; én kicsit szeretek is másnapos lenni, más megvilágításba helyez mindent, ja meg a kibaszott abroncs a fejemben úgyse hagyná, hogy a nemi indíttatású lépéseimen gondolkodjam. Mondhatni "visszakérdez, rétrográáád??? Normális?!"
Így mulattunk. Tát bevett éjjelre, úgy ébredtem, mint akin úthenger ment át. Az se segített, hogy Tat elmesélte, azt álmodta, egy híres házaspár barbi babáknak gyártott szado-mazo felszerelést, és erről könyvet is írtak.

2009. július 14., kedd

Nem randevúzok kínaiakkal, még belga kínaiakkal sem. Szexuális rasszista vagyok.

2009. június 29., hétfő

Nincsenek jó címek ezeknek a szaroknak

Kedves NaplOm,

máma nem volt semmi. Oan zsén volt minden, kéccer is gondoltam az öngyilkosságra különböző megfontolásokból, de lehet, hogy ugyanabból. Mondjuk, ehetetlen volt a juhtúróval töltött gombafej, ezekkel nem kéne hozatni már. Mami megette ugyan, de ő majdnem mindent. És meg is emészti.
Meg egész nap passzív-agresszív voltam, bár ahhoz képest egész jól viselkedtem. PASSZÍV! Reggel nagyon furcsát álmodtam, bálba kellett mennem, de rájöttem, hogy a báli cipő nincs meg, így kölcsönöztem egy kínai balettpapucsot, de gondoltam, hogy ez így nem lesz jó, ráadásul nagy tömeg volt, úgyhogy inkább uszodába mentem, ahol találkoztam Talpesszal. Elvitt a hátán egy kicsit (na jó, igazából ráugrottam a hátára). Aztán láttam, hogy az öltözőkkel se stimmel valami, meg azér túl sok ott a víz még ahhoz képest is. Kicsit később Endesszel kimentünk a Fradi-pályára, ahol lekapcsoltak a rendőrök, mert cigiztünk, aztán Endi átváltozott Bunzolivá a gimiből, és sírva fakadt, én meg vigasztaltam. Aztán rámrontott a mami egy kávéval, hogy most már ébredjek fel, és akkor fel is ébredtem. Furcsa egy álom volt az, kedves Naplom! (Mellesleg nem lehet valami olyan kurva unalmas, mint amikor valaki elmeséli az álmát. Ez PA-viselkesés a javából!)
A délután lassú szellemi haldoklással telt el, ekkor gondoltam másodszor az öngyilkosságra. A PA-t magam ellen fordítva megtekintettem az mtéví randiműsorát, amiben egy egészséges fiú azt bizonygatta két lánynak, hogy "a matek szexi", és hogy őneki mindig a matek jár a fejében, főleg a deriválás. A vivatívé sem maradt el; szakértők (Autóbalesetes Dzsudi, Olvasásinehézség Patrícia és Gumi Dzsos) figyelő tekinetete előtt vonultak fel fiatalok, hogy elnyerjék a "Szexivagynem" fődíját (ami valószínűleg még több önként vállalt megaláztatás); Dzsudi gyakran utalt a "gyurmászolásra", hogy azt kéne még, főleg fenékre. A Pati, az nagyon kritikus volt, mindig lepontozta Kriszt, Rákkit és Edinát is. Meg valószínűleg Ildit, aki nagyon buta volt, de a szopós szája miatt megnyerte a versenyt, és Tibivel immár egy párt alkotva ragyoghatott a színpadon.
Ezután a rosszgyerekes műsort néztem, amiben az anyuka kifogásolta a fiacskái viselkedését, ezért Dzsodzsó tanácsa ellenére szappant nyomott a szájukba, és nem értette, ez miért lehet rossz. Akkor kijöttem a szobából, és bementem egy másikba. Legközelebb csak a Szexenthacityre megyek vissza, abban még nem csalódtam.
Közben próbálok nem gondolni a gombafejekre.

2009. június 23., kedd

Váratlan fordulat(hoppá, ilyen már volt...kifulladt a kreativitásom)

Némi vezetőségi ízléstelenkedés következtében elveszítettem a menő állásomat az edukációs taposómalomban. Így komolyan el kell gondolkodnom a következő lehetőségeken:
-páros, esetleg páratlan szervek elárverezése (az enyém vagy másé)
-a parasztregény mielőbbi megírása
-a mai ízlésnek megfelelő, viccesen modoros együttes megalapítása, amelyben senki nem ért a zenéhez, de hát milyen jók már a szövegek
-a hatoslottó váratlan megnyerése (mondjuk Endesznek szólni kell, még megsértődik)
-tőzsdézés (aha, persze)
-a turf kiismerése, a lovin alvás, bukmékerekkel barátkozás, majd a főnyeremény besöprése tétre-helyre-hatos befutóra (tessék, máris megy)
-testem bérbeadása (erről is tudnia kellene)
-elbujdoklás, mondjuk Burmába
-az igények csökkentése, illetve mártírkodás mellett önmagam eltartatása másokkal
-a Mars-expedícióban való részvétel


De az is lehet, hogy beadom az önéletrajzom ide-oda.

2009. június 7., vasárnap

Jelentés

Boldog kicsi állatok vagyunk! Üdvözlet. Pillanatnyilag nem fér több, a vicceskedésre fordított energiámat felemészti az érzelmi túltelítettség. Így is akad nevetnivaló, de azt elhasználom hazafelé a 95-ös buszon, amikor elhaladunk a szemetes erdő mellett.

2009. április 29., szerda

Nine Inch Nails búcsúturné, júl. 24. Budapest. Na?

2009. április 22., szerda

...

Nekem már sose lesz senkim, ugye??!! Kurvaélet! Pedig én akartam családot meg mindent!
Na mindegy. Ha eddig nem volt egy kapcsolatom se, akkor valószínűleg már nem is lesz. Amúgy sem vagyok rá alkalmas. Vagy túlságosan geci vagyok, vagy túlságosan odaadó. Bennem aztán keresve se találni semmi szeretnivalót.

2009. április 21., kedd

A minap azt álmodtam, hogy visszaveszik a diplomámat és beperelnek, mert valakiről azt állítottam, hogy kövér.

2009. április 20., hétfő

Se

Nos, megint megtörtént.
Ez a történet szebben indult, mint bármelyik eddig. Én tényleg azt hittem, hogy ez működni fog. Amekkora barom vagyok, jól beleéltem magam, de hogy ne éltem volna?? Kurvára kell nekem, kell, hogy valahová tartozzam, valakihez!
Ezt senki nem érti. Tényleg senki. Hogy mindig ezt produkálom. Ha megszeretek valakit, vagy csak meg tudnám szeretni, kizárólag azt kapom, hogy bocs, de én nem vagyok szerelmes, én nem tudok hozzád kötődni, nem törődöm veled, ÚGY, AHOGY TE, na ez különösen jólesik. Ettől aztán totális idiótának érzem magam, kis naiv nyuszinak, aki azt hiszi, hogy itt bármi és minden történhet.
Mert ők előre látják, de nem szólnak, majd szánakozva közlik, hogy úgy vették észre, én túl sokat akarok, és sajnos ők nem.
Bocsánat.

2009. április 17., péntek

Ohohóóó

Háttíraríra!

2009. április 12., vasárnap

Unatkozom

Dühítően unatkozom, közben éneklem, hogy verizmájmájnd. Iszom hozzá bort. Egész nap a szakítóst olvasgattam, lélekemelő.
Iszom még, és meg-lesz-az-eredménye. Mondjuk olvasok még sorozatgyilkosokról, és hallgatok még Primal Screamet. Közben iszom még (már?).
Feltöltöttem a kukibukra néhány képet a felháborítóan unalmas kertről (virágzó fák, terasz, cica), azt hiszem, ennyi.

2009. április 2., csütörtök

Hormonális problémákkal kell szembenéznem, ami azt jelenti, hogy egy hepciás kis fasz(!) vagyok és minden kiesik a kezemből, napok óta. Szánjon már meg a nagy Anyaállat vagy valaki.
Stinget meg még mindig utálom, ehhez is a holdhónapoknak van köze. Bár nálam már mit lehet tudni.

2009. március 26., csütörtök

Uncsizás

Ma arra jöttem rá, hogy ha belegondolok, mik történetek már velem a Zéletben, ami a párkapcsolati randizónát illeti, egy hazai kapcsolatnak sincs több realitása, mint egy cross-continent szerelemnek. Paraszt itt is, ott is akad. Jelentkező is. Csalódás is. Amikor megismerkedem valakivel, és egggészen pontosan tudom, hogy soha nem fog felhívni, hiába mondja, akkor az áthidalhatatlanabb, mint a párszázezer(mit én tudom, hány??) kilométer.

2009. március 18., szerda

And now something completely the same

Több villamosszékre lenne szükségünk. Az az egy már nem elégíti ki a pedagógiai igényeket. Ez még fontosabb lehet, mint a fénymásoló megjavíttatása.

2009. március 9., hétfő

"Én vagyok a hetes, bazmeg"

Ezt mondta ma Szabi, amikor éppen beléptem volna a terembe, és ő elsuhant előttem. Sokat kacagtunk később. Amúgy is vicces fiú, kényszermozgásokkal.
Ezenkívül értekezlet is volt ma, bejelentették, hogy soha többé ne számítsunk túlórapénzekre, meg hogy a pedagógusoknak Hollósi G. szerint nyolc órát a munkahelyükön kell tölteniük, mint minden rendes embernek, nem ám csak úgy lógázni a lábat egész nap, és különben is, abnormálisan sok szabadságunk van (!!!), ezért abból már korábban levettek öt napot. Erre Zsóka elég penge módon felvetette, hogy akkor biztosítsák a munkavégzéshez szükséges feltételeket, mint például használható számítógépek és fénymásolók, valamint elegendő hely a tanáriban...
Ráadásul most Emire és rám akarnak sózni egy külön szakkört, mivel az ötödikes szülőknek megígérték, hogy emelik az angol óraszámát felsőben...ugyanakkor ez nem rendes óra, mert itt mással kell foglalkozni, nem szabad azt venni, amit órán...furi, na. Ja, fizetni meg nem nagyon fognak, most is gondban vannak a túlórákkal. A végén jött az implicit fenyegetés, hogy a színvonalat ennek dacára fenn kell tartani, és milyen jó, hogy van állásunk, amikor "válság van".
Azt is megtudtam, ha meghalna az anyám, két napig nem kellene bemennem dolgozni.

2009. március 1., vasárnap

De

Pedig jő. Csak nagyon messziről, és hegyeken szökellve, úgy gondolom.

2009. február 26., csütörtök

Nem is/A gyűlölet napja



Szerintem nem is jön a postás, bár felőlem otthon is maradhat, vagy vigye máshova a szarjait. Meg különben is...hülyeség az egész...
Ma mindenki az egy idegszálamon táncolt, úgyhogy kicsit elegem van, bár a nap végére kezdett javulni a helyzet, s volt néhány szép pillanat is. Jó pedagógus-gyakornokként már megtanultam, hogy bizonyos gyermekeket gyűlölni kell, és a mielőbbi, ám annál hosszabbra nyúló kínhalálukat tervezgetni. Van, akit felgyújtanék, másokat vízkúrára fognék, megint másokkal pedig a Ulyssest olvastatnám, éjjel-nappal, ételtől-italtól megfosztottan.
Így megy ez.
Lehet, hogy tényleg meg kéne ma inni egy sört a kolléganővel, de ő könnyen beszél, mivel alig van órája, és azt is valaki mással tartja együtt...ezeknek a skandinávoknak is csak születni volt nehéz.

2009. február 18., szerda

Mr. Postman

Falke postást vár, várja a postást. Csomaggal érkezik. Trallalaaa!

2009. február 16., hétfő

Áj riport tu jú, Missz

Helyzetet jelentek. Ma 2009. február 16-a van, hiányzó nincs.
Rövid betegeskedés után (úúdejóvolt) visszatértem a pulyák világába. Kitörő lelkesedéssel fogadtak, bár a kilencedikeseket szívesen látnám forró láván vagy üvegcserepeken térdepelni, és ha netán arra kerülne a sor, hogy izzó vasdarabokkal kellene csipkedni őket, hát nem zárkóznék el a kihívás elől. Bár itt is vannak kivételek.
A nyolcadikosokat viszont ezúton is (hehe, bizonyára olvasnak engem, amikor nem a Dzsekeszt nézik, vagy a Hillári Duff nevű gyermekprostituált munkásságában mélyednek el)megdicsérem, igen szépen dolgoztak ma, dolgozatírás alatt is parekszelansz volt minden.
Egyébként:
-nem tudom, miért vagyok hajlandó Hevön Sztrít Szevönt hallgatni a rádióban;
-lehet, hogy hozzámegyek egy dokkmunkáshoz, aki a tengerentúlon él;
-pénteken lesz a kamionos buli, de nekem a suliban kell rohadnom este nyolcig, hogy a tanulóifjúság farsangozhasson, anélkül, hogy megkéselnék egymást a folyosón;
-ismét gyógytornára fogok járni a térdemmel, Géza doktor odaküldött.

Bájdövéj,eléggé házasodós időket élünk manapság...csak tudnám, mire fel?!

Nos, utólag küldenék nyárias slágert mindenkinek! Esik a hó, hogy toszná meg magát.

2009. február 7., szombat

Falke szorong

Sajnos ("jajj, neem, de ez télleg olyan jó, csak hülyéskedek") állásba kerültem egy suliban. Huszonöt óra egy héten. Éhbér. Minden korosztály játszik. Főleg a kicsik idegesítőek. Mégis mi lehet olyan érdekes azokon a kurva szójátékokon, ahol olyanokat mondogatunk, hogy tolltartó az penszilkéz meg ilyeneket.
És ez bizony így fog menni...most sokáig. Nem tudom, hogy fél évig-e vajon, vagy akár...
De az igazság az, hogy mindennel együtt jó ott!
Nem is emiatt szorongok. Volt most Szegeden egy flessem (most éppen ne kérdezzétek, mi az-ki ne tudná), diplomaosztó előtti buli, aznap reggel is hat előtt keltem, de azért este még ráittam. És voltunk többen. És...megint hülyeségek történtek, Falke magára vet(het). Ezt-azt. Kicsi hülyeségek, fájnak. Falke ostoba. Falke kiszolgáltatott. Falke élő adásban fikázza magát.
Megyek aludni, hátha kimegy belőlem az emósság holnapra, két napja nem aludtam.

2009. január 20., kedd

A Bölcs

Ihletett tiráda a Segítőről és Bölcsről, gyertyája világítson!

Aki nem áll meg két üveg Belentánjznál, és mégis fitt és rózsás a másnapokon.
Aki korszerű és kedves digitsegítséget nyújt.
Aki bársonyszékkel kínál a "Városközi" járatokon.

Tekintete élénk, pillantása repdeső.
Orcája virul, homloka gyönggyel ékes.

Dicsősége ragyogjon hét határon, s azokon túl!

2009. január 18., vasárnap

A damiltigrisek önálló országot követelnek.

2009. január 17., szombat

Kluttyogás 2009.

Zavaros bejegyzés pillanatnyi felindulásból:
-tegnap rettenetes buli volt, és még csak be se rúgtam; szolid tánc közben (nem okés a térdem) azon rötyögtem, mi lenne, ha bejönne akár Horn Gyula, akár Rogán Antal, hogy halkítsák le a zenét, vagy csak úgy.
-ma egész nap pörgök, mert lehet, hogy eljön hozzám a fiú, akit nagyon kedvelek (és NEM Soroksárról jön idáig);
-tegnap felhívott Gyuribátyám, nagyon örültem;
-Joli Katus Attila-rajongóklubot létesített a faszbukon, ahová be kellett lépnem a jó barátság megőrzése érdekében (it is a must). Nem volt jó. De hát én szeretem a Jolánt.
-most el kell mennem olvasókörbe, hogy okosan beszélgessünk Ottlik Géza munkásságáról, bár a könyvet (tudjátok, AZT) nem olvastam, de azt mondta a Pók, hogy azért menjek. Ma belenéztem a műbe, és szerintem az Ulisszeszt előbb fogom elolvasni. Bájdövéj, volt egy csomó JÓ könyv is a listán, amelyekre lehetett szavazni, erre mit választottak?! Természetesen az Iskola a határont. De kussolok, mert nem is olvastam, biztos sokat megtudni belőle a nehéz sorsról, de a mamám azt mondta, hogy jól van-jól van, persze, de az egy rossz könyv. Meg hogy olyan mint a Város és a kutyák, csak az közben jó is. Én általában adok a szavára. De azért most megyek. Oda.

U.i.: voltam ott, és el is kezdtem a könyvet, egyáltalán nem rossz. Bár ettől függetlenül vannak dolgok, amik jobban érdekelnek, mint a katonai iskola.

2009. január 15., csütörtök

Pipitér

Laár András segítségével összegzem a helyzetet:

"Ki a diplomás?
Ki a diplomás?
A helyes megfejtés: én vagyok a nagyon diplomás."

2009. január 8., csütörtök

Hát ez is hülyeség

Sőt, ma reggel harapdált is a kis dög. Hát lesöpörtem az ágyról. Bár igaza van a macskának, túl sokat alszom. Kövezzetek meg. Igaz, tegnap éjjel (!) lábat szőrtelenítettem, és majdnem beleőrültem a fájdalomba (ezt a fiúk valószínűleg el se tudják képzelni; elég, ha arra gondolok, hogy felháborodott a bátyám, amikor a kétezres évek elején odadugta a lábát, hogy próbáljuk ki rajta az új epilátort, és ráébredt, hogy ez igazából FÁJ). Ez azért "sokat levett", ahogy Tát mondaná.
Ezt leszámítva az ifjú Ricsárdot oktattam tegnap is. Igen értelmes fiú, de még nem jutott el az "önerőből megcsinálom a leckét, mert az nekem lesz jó" szakaszába a nyelvtanulásban; gondolom, ez a tizennyolc évének tudható be. De most komolyan. Jön a fiú, önként, mivel nyelvvizsgát akar, de odáig nem jut el a felnőtt gondolkodásban, hogy ehhez nem elég az órán villantani...jaj, de uncsi pedagógusduma. Befejezem.
Kitaláltam, mit mondjak az államvizsgán, ha az nem válik be, jöhet a Hello Dolly-performansz. Mindig kell hogy legyen B-terv.

2009. január 7., szerda

Fruffogás 3, 05. (Nem vagyok hajlandó kitalálni még baromabb címeket)


Na, ideszórom, hogy mikre jöttem rá eddig 2009 során:

-ma azt hittem, hogy a mamám eldugta előlem a csokit, így jogosan éktelen haragra gerjedtem. De kiderült, hogy nem is dugta el;
-jön az államvizsga, így aztán gondolkodnom kell a jövőm felől;
-azért mégis inkább azon elmélkedem, miért hívnak még mindig olyan kevés nőt Endrének; nesze neked egyenjogúság;
-szeretek a cicámmal aludni, de azt nem bírom, amikor hajnali hatkor addig bámul meg dugdossa a kis arcát az enyémhez, amíg fel nem kelek és ki nem engedem.

Amint látjátok, viszonylag békésen telik az év első szakasza.

2009. január 4., vasárnap

Bibbegés 1.

Végül is, ha nekem lesz gyerekem, én is hívhatnám Jethrónak, nem? Én azt hittem, ezt csak Nick Cave-nek szabad, de aztán láttam, hogy mások is csinálják. Csak nehogy aztán minden pulyát így hívjanak, mert az káoszt okozna a (magán)óvodákban. Egyébként is úgy kéne leírni, hogy Dzsetró.
Asz'szem, maradok a Brájennél.