Windows

"A program jelenleg is fut."

Regina Spektor/Us

Az elbűvölő Regina! Nagyon szeretem, gyönyörű hangja van, sajnos zongorázni csak csúnyán tud...de nem baj. Ez a dal lányoknak szól, élvezzétek!

Váratlan fordulat

Én egészen idáig azt gondoltam, érzékletesen írja le nemi életem jelenlegi ingerszegénységét, ha magamat "levéltetű"-ként aposztrofálom. (Igen, van, akivel megbeszélhetem életem e szegmensét is:). A levéltetű, hát az...csak sétál a levélen, itt-ott szivornyáz egy kis mézgát...nemigen érdekli a bujálkodás.
Na, erre ma kiderült, hogy a levéltetűnél aligha van bujább állat: nagyon is hogy sokat szaporodik, és rögtön lesz sok kis tetű, akik napokkal később már maguk is gyártják a pulyákat...hát ez...skandalum, kérem.

Asz'szem, maradok a "penészvirágnál"...
Mutatom.
(Hehe).

Scab police, government thieves

Élőben. Ütős!
Küldeném mindenkinek, aki szereti.

Szigorúan siralmas

Azt hiszem, nemsokára elhullok őszi levél gyanánt...gondoljatok rám szeretettel és megbocsátással...szíveteket öltöztessétek díszbe...
A könnyek óceánján kicsinyke sziget...ott élek...mostantól, barátaim...emlékezzetek...

Könnyű nátha ért utol.
Óh, hogy gyűlölöm!

Zsönövöpátrávájé

Édeseim!
Mivel egyesek (nem szeretnék ujjal mutogatni)hiányolják az újabb bejegyzést (mely vélhetőleg ugyanúgy reflexió nélkül marad, mint a legtöbb:), ismét mesélek nektek életről, halálról és szerelemről.
Tegnap ismét úgy jártunk, ahogy mindig (na jó, az esetek többségében), de azért most is akadtak pikáns emésztenivalók...
Joliéknál gyülekeztünk; ott volt Endike, aki beszámolt a szemiotika-konferencia eseményeiről. A tekintélyelvűség szikkadt gallyai (volt már róluk szó a PhD kapcsán:)nem értették, amit a Titus Andronicus-beli női transzgresszióról mondott, sőt plagizálással vádolták to a certain extent, holott Kiss Attila maga küldte Endit a konferenciára, mert annyira jót írt...én is olvastam, teljesen tiszta, magyar szöveg. De az öregfiúk ezt már nem tudták meglépni.
(Azért Endi hamar felvidámodott, amikor begördült a Szerelemvonat, aki érti, érti. :)
Tátesz épp' egy minor csalódáson volt túl, bár még annak sem nevezném; mindenesetre kifikáztuk az illetőt, majd új irányelveket határoztunk meg: az udvarlók igenis csússzanak a porban előttünk, és igenis, akarjanak tőlünk mindent, meg minket, és mi már nem fogunk csak úgy, igenis, ja, pont hogy nem! Nunca mas! Ennek mindketten eleget is tettünk az est folyamán, bár azt hozzátenném, hogy nem is igen sikerült senkiből érdeklődést kicsiholni.Pff.
Nem úgy, mint Jolesznak: egy régebbi, ám érdektelennek ítélt Udvarló tűnt fel, számonkérve a nyilvánvalót. Kicsit tetszik is azért Jolinak, bár inkább hízeleg, gondolom. Szerintem bájos fickó, de sajnos abba típusba tartozik, amelyik nem tud szépen megjelenni; rettenetes, csak futáshoz való cipő volt rajta, amit képes volt csupán azért felvenni, "mert kényelmes". Ezt az egyenjogúság és a magassarkú cipő mint fétis szemszögéből értékelném újra: a kényelmesség nem elegendő érv! Ha mégis (mert igenis fontos), akkor meg lehet szép és kényelmes cipőt is venni...há' nem?! De. A kilencvenes éveket (nehezen)túlélt nadrágról nem is beszélek; fiúk, igenis öltözködni tudni kell! Ápropó, fiúk: Nosó is feltűnt a tömegben, épp' távozott (bár a folyamat legalább húsz percet vett igénybe); a farából egy furcsa, lázmérőnek tűnő tárgy lógott ki, nem firtattam.
Hoppá, a legfontosabbat nem is mondtam, csatlakozott hozzánk a hamvaiból újjáéledt Patrik, aki egész éjjel keményen ivott és reszelős hangon ordítozta, hogy "Spongyabob", mi meg kacagtunk. Ő is velünk. Elhozta a nővérét, Ágit, aki nagyon édes teremtés, örülök, hogy megismertem, mer' ő parekszelansz (bár ez így semmit nem jelent).
No és vajon hol kötöttünk ki? Láthatta-e ezt bárki is előre?! Chi l'avrebbe mai detto?!
Bizony. És még a megtestesült Piaf is jelen volt, elcsíptük az előadás végét.
Csak a fontosabb momentumokat emelném ki: szolid italozás, tánc a "szelebrésn" című vidám dalra, Ági eltűnik-megkerül, Tátesz alszik egy sarokban, majd kávézik (később az elfogyaszott kávé kárbavész), távozunk az előbbivel,és mekis kaját falunk a hideg kövön ücsörögve.
Fél hatkor dőlök ki és be, pestszentlőrinci kis otthonomban.
Je ne regrettes rien!

Elmondom önöknek, ami hülyeség

Most elmondom. Vagyis mingyár elmondom. Má mondom is. Ja, még nem.
Na.
Rájöttem, hogy nem kell hivatalosan okosnak lenni ahhoz, hogy okos legyek. Igen, mostanában felsejlett előttem, hogy esetleg lehetnék dottoressa, vagy legalábbis doctorandus Szegeden, de...aztán elgondolkodtam. Ha tényleg szeretnék kutatni (?), akkor milliméterre be kell határolni a területet, ami érdekel. No most vajon van-e bármi közöm a színházhoz-performanszhoz? Oké, van, de elég kitartásom valószínűleg nincs. A saját írásaimmal kapcsolatban rettenetes kétségek gyötörnek, a fordításoknál viszont minden sokkal megfoghatóbb és hozzám közelebb áll. Másrészt félek az elutasítástól, a pillanattól, amikor a tekintélyelvűség szikkadt, hímnemű ágai ítélkeznek majd a kis bölcsészlány felett. Erre meg mondhatjátok, hogy te kudarctól félsz, nem bízol magadban, ezért inkább menekülsz...stb. Pedig komoly felindulással vetettem magam a dologba pár héttel ezelőtt, és igazából most sem hiszem, hogy ne lennék alkalmas. Csak...nem biztos, hogy egész életemben elméletekkel szeretném sütni az agyam, miközben várom, hogy valaki meghaljon, és én státuszba kerülhessek az egyetemen.
Értitek, ugye? Annyi minden van. Bumbus majd jól lecsesz:)
Mellesleg, szép nap a mai, mert:
-a református közösség megnyitotta felújított templomát, így most egész nap magasztosakat énekelnek torkukszakadtából; ha elfáradnak, húzzák a harangot, és nagyon boldogok.
-most olvastam, hogy van olyan, hogy valaki agy nélkül születik. Joli, eszembe jutottál.
Mellékelek egy képet, mint mindig; Önök szerint érdemes lenne felvennünk posztgraduális képzésre?

Hátradől az élet

Lópici Csipetke tragikus hirtelenséggel távozott az élő macskák sorából. Fagyállót ivott a lelkem. Sose volt túl bölcs szegény, szerintem jobb ott neki.

Máskor

Majd máskor írok mindenfélét, aminek eleje-vége van és "nem szakít a hagyományos ödipális történetvezetés logikájával", most csak annyit mondok, hogy ambivalencia, mert az nincsen magyarul, meg hogy szorongás, illetve a feloldozásban való reménykedés. Mind, egyszerre.
Aki fél, az nem-egész.
Ti nem fél-tek?

Genderbending

Tegnap a metrón hazafelé úton megkérdezték tőlem, fiú vagyok-e vagy lány. Azt válaszoltam:fiú. Az illető elégedetten távozott. Álljon tehát itt egy szép szerelmes szám, bár...

Futlúz

Azt hiszem, ma az egyéb fontos tennivalók mellett a Kenny Loggins-impersonationömön fogok dolgozni. Direkt nem a táncos vidiót tettem ide; tinci-tánci kategóriában várom az egyéni produkciókat felvételen és élőben. Nem, Joli,nem biztos, hogy te fogsz nyerni. Mindenki gyakoroljon, kellemes szombatot!

BTW

Amúgy, ha már olyan cukin rákérdeztek, hogy mi van a bloggal mert szeretnétek újat olvasni, időnként kommentelhetnétek is, pusztán azért, mert engem motiválna. Nem hogy "jájdeénnemistudom,mitírjak,nekemezérnincsblogom"! Pillanatnyi benyomás vagy észrevétel megtenné. Tudniillik a falnak beszélek. (?)
Különben meg ez a mókus fog benneteket megenni. Maholnap.
És még azt is elmondom, hogy a mamám majdnem belekeveredett egy késes-romás verekedésbe. Nem volt ez egy jó nap.

The mercy seat

Most miért nem ír a Falke?
Azért, mert:
-olyan dolgokkal foglalja el magát, amik meg-kö-ve-te-lik! a teljes odafordulást (nem számítva az idióta személyiségtesztek megoldását a fészbukon);
-a minap rátörtek a hormonok (ahogy a mamám mondaná:gormonyok), ezért sokat sírt, aztán röhögött, mint eine fakutya;
-gondolkodik, hogy mikor lesz már belé is szerelmes valaki, és nemcsak a kisbarátnőibe;
-egész nap a ragyáit piszkálja, melyek ettől jól elfertőződnek;
-felidegesítik az éjjeli zugtelefonálók, valamint azok a férfiak,akik elvárják, hogy Falke keresse őket.
Most jól megmondtam, hogy miért nem írom le, amit most írtam le.
Én úgy szeretlek benneteket. De tényleg! Különösen Jolikát és Bumbust.
Itt láthattok egy képet Falkéról, amikor még nem így hívták, fiatal volt és reményteli. Mindenki megfordult utána az utcán.