2010. szeptember 30., csütörtök

Na, most meg kipattant az egyik tömésem. Már mind régiek. Kedden vár a fogorvos. Egészségpénztár ftw!

2010. szeptember 27., hétfő

Minden szar, minden idegesít, mindent utálok.
Ne kérdezd, miért.
Louis Armstrong az egyetlen, aki megússza, de ő már úgyis halott.

The Birthday Party

Magasan képzett rokonom kifejtette, hogy ő arra számított, sikertelen leszek a munkámban. Mosolyogva megnyugtattam, ez nincs így; szeretem, szeretnek.
Tizenöt évvel ezelőtt ugyanő nyilatkoztatta ki egy karácsonyi összejövetelen, hogy belőlem semmi nem lesz, mert édesanyám rosszul nevel.
Csak találkozásaink ritkasága ment meg a meghasonulástól: akkor én most csak képzelem ezt az egészet, és valójában mindent rosszul csinálok, bárgyún azt gondolva, hogy megtaláltam a helyem? Azt hiszem, felmondok mindkét munkahelyemen, és önvizsgálatot tartok. Mi ez a nagy optimizmus, ez a boldog tudat, hogy elfogadnak? Miért érzem olyan jól magam, amikor magyarázom az anyagot? Hiszen, hogy az ő szavaival éljek, belőlem hiányzik az, ami ide kell. Legalábbis ő ettől félt, de az a gyanúm, elégedettebb lett volna, ha beismerem: igaza van, kudarcot vallottam. Biztosan az sem véletlen, hogy a családban rólam keringő utolsó információ ez volt: "megszűnt a munkahelye".

2010. szeptember 22., szerda

Bewarr

Most nem mondom el, valójában hol kezdődik a felnőttkor, mindenesetre beteg vagyok, de már gyógyulok, jól. Gyulát minden nap megsimítgatom, felköhögök ezt-azt, aztán dolgomra sietek.
Holnap béköpöm az kölkeket is.

2010. szeptember 17., péntek

Létezik olyan bugyi, ami kicsi rám. Ez a felnőttkor kezdete számomra?

2010. szeptember 15., szerda

Anyukám azt mondta, most ne haljak meg, mert nem tudna miből eltemetni; azt a pénzt festésre szánja.

2010. szeptember 13., hétfő

Az én édes kis cicám a te kibaszott macskád.

2010. szeptember 12., vasárnap

Májusi emlék a tanári zsebkönyvből:
"Tisztelt Szülők!

A tanárnő ma nagyon rossz volt. MEGBÜNTETEM!

Csapkovits tanárúr(sic!)

U.i.: A könyvtárban!"

2010. szeptember 10., péntek

Balmozik a cim. Megyek dolgozni.

2010. szeptember 8., szerda

Újra találkoztam Istenattilával. A Deák téri aluljáróban gitározott egy cimborájával. Ő is reméli, hogy bejön az X-Faktor.

2010. szeptember 7., kedd

The Log

Annyiradeannyira édes! Nézzétek meg, felvidultok )még jobban)!

2010. szeptember 5., vasárnap

A sírba frusztrálódom.

2010. szeptember 2., csütörtök

Megdöbbentem, de tényleg

"A Fókusz pénteken

Utcazenélésből tartja fent magát Bodnár Attila fia, akinek nem felhőtlen a kapcsolata híres, zenész édesapjával. A 30 éves fiú most az X Faktortól várja az áttörést, és élete jobbra fordulását. Az első válogatáson azonban kínos helyzetbe került, amikor szóba hozták a családját."

Ahogy meghallottam ezt a felvezetőt ma este a tévében, odakaptam a fejem, és igen: ő volt az, sovány, olyan hajjal mint Szkubidú Seggi barátjáé. A gitár is stimmelt.
Istenattila.
2001-ben vagy 2002-ben találkoztunk Jézus Krisztus akaratából (bár ezt csak később tudtam meg). A 98-as buszon ültem, ő is, nagyon tetszett, amikor leszálltam, rámosolyogtam. Ő is felderült, integetett.
Hetekkel később ki más perdült elém a Kökin, mint ő; az első öt másodpercben már előkerült Jézus Krisztus, aztán egy pici Biblia is, de akkor már utaztunk, és mesélt.
Régebben drogozott, aztán meglátta a fényt, amiről kiderült, hogy nem a narkotikumok okozta érzékcsalódás, hanem isteni ragyogás. Úgyhogy elvégezte a pünkösdista teológiai főiskolát, majd nem helyezkedett el lelkipásztorként, inkább zenélt, sikerről álmodott. Mindketten nagyon szeretjük a Nine Inch Nails-t meg a Toolt is, ennek örültünk. Időnként elveszett, de a Kökin mindig megkerült, és mindig ugyanarról számolt be: meló nincs, az emberek rosszak, egyedül Jézus Krisztusban lehet bízni. Még nálunk is volt, ettünk szendvicset, szívtuk a tigrisszofit.
Legutóbb a ferencieknél találkoztunk, az aluljáróban zenélt. Leszólított. Beszélgettünk, adtam neki cigit. Az emberek rosszak, az élet nehéz, JK sem nagyon váltja be a hozzá fűzött reményeket, de azért...
Azt viszont nem tudtam, hogy ő a (A) Bodnár Attila fia.. még csesztettem is ezzel, amikor találkoztunk, nem gondoltam, hogy igazi rokonok.
És most megy az Ikszfaktoriálisba. Kíváncsi vagyok. Remélem, történik már vele valami jó, mert kedvelem. Tényleg.

Nincsen benne okosság

Úgy döntöttem, ezentúl esélyeket adok, utána pedig countless options. Ez a tervem az életre (lájf). Erzsike továbbra is a levegőt fogja vagdosni, a buta ollója.
Nánnááánánánááá.