2009. szeptember 18., péntek

Igazából szólhatna rólam az egész szám.


Kedves Karolina,

kérdései módfelett inspirálónak bizonyultak, így rögtön tollat (hm..?) is ragadtam, hogy kielégíthessem kíváncsiságát.
Kérdi, mióta tanítok. Iskolában, gimnáziumban 2009-től tanítok, tehát nem régóta, de ez a második hely, ahol dolgozom. Azelőtt a hetedik kerületben tanítottam, egy ének-zenei ált. iskolában, ill. gimnáziumban.
Hogy miért pont a Borzányi? Fülembe jutott, hogy itt van álláslehetőség, bár hozzá kell tennem, manapság a tanárember sem lehet túl válogatós; ilyen szempontból azonban a BFG ideális hely, hiszen itt ragyog a szellem napvilága, és a nebulók tudásra szomjasak, a kollégák pedig kedvesek és segítőkészek.
Hogy miért tanítok?Mi a célom?
Természetesen én is, mint minden tanár, világuralomra török, melyet tanári jövedelmem iszonyú mértékű felhalmozásából szeretnék finanszírozni. Ha mégse jönne össze a tanári karvalytőke összeharácsolása, még mindig ott van az érzés, amikor a tanuló megérti, amit átadok, újat mutathatok neki, vagy ha látom, hogy a természetes érdeklődéstől fűtve dolgozik.
Szabadidőmben bauxitot bányászom, külszíni fejtéssel. Ha kommerszebb válaszra vágyik, elárulom, hogy olyankor a szeretteimmel, barátaimmal vagyok, zenét hallgatok, szépirodalmat olvasok, blogot írok, jó modorra okítom a macskákat (3).
Hogy mit szeretnék elérni/megkapni az éleben?
Én kiscsaláddal is beérem, nem ragaszkodom az ön által említett kolóniához; utazni jó, belföldön is szívesen kirándulok; amit igazán szeretnék, az nem mérhető pénzben, ez pedig a kiegyensúlyozott élet és a tartós nyugalom.

Végül átadnám üzenetem a nebulóknak:
készüljenek az óráimra, mindig ellenőrizzék, be van-e kötve a cipőfűzőjük, és minden nap hallgassanak meg egy jó kis dalt a jutúbon (fontosnak tartom a zenei fejlődést).
Figyelmét köszönöm:

F.S., angoltanár

2009. szeptember 16., szerda

Bizonyos fokú nyugtalansággal tölt el, ha ezt a szókapcsolatot hallom: "szenvedélyes horgász".

2009. szeptember 10., csütörtök

Fokhagymát nem enni hülyeség.

2009. szeptember 5., szombat


Én nem tudom, hogy lett hirtelen három macskánk.
Itt látható a két új (Gyula és Amália, jobbról, ill.balról).

2009. szeptember 4., péntek

Kurucinf.

"Szavazás

Ön hisz a zsidó holokausztban?
» Persze, hiszen hetente megemlékezéseket szerveznek
» Igen, csak az áldozatok számát keveslem
» Nem, Germar Rudolf tanulmányainak hiszek, hamarosan megsemmisül e politikai csodafegyver
» Az álmok még valóra válhatnak, holokauszt nem volt, hanem lesz!"

Én még nem olvastam kurucinfót, de mostantól fogok. Lehet rendelni szittya termékeket is.
Lehet, hogy meg kéne tanulnunk macska nélkül élni, mert ez már kibírhatatlan.
Gönyű azonnal meghasonlott, amikor megpillantotta Gyuszust. Gyuszus játszani szeretett volna, a maga agresszív kisgyermek-módján. A vénlány ezt nem tolerálta, és eltávozott. Csak néha jön haza enni, meg hemperegni a már jó előre kifetrengett hempergőjében. Én ilyenkor szoktam simogatni, aztán megint elmegy, ha csak meglátja Gyulát.
De mintha ez nem lenne elég, ma feltűnt nálunk egy újabb kis zabagép, cuki kifestett szemekkel és kis fehér előkével, és úgy nyivákolt, mintha ő is itt lakna. Még most is itt van, kinn ül a teraszon.
Nem tudjuk, mi legyen, hemzsegnek a dögök, és mind enni kér, Gyuszi bekakál, és mind püfölik egymást.

2009. szeptember 1., kedd

Ke kózá szei, ke kózá szei, ke kózá szei! Kehhekózáászejjjj!!!!

http://www.youtube.com/watch?v=wrlew2G6nvA