A négyezer forintnál csak egy valamit szeretek jobban: az ötezer forintot.

90' Magyarország

Igen, megint. Volt már szó a zenéről, hogy korábban alábecsültem, de mégis milyen zseniális dolgok születtek akkor... Nem szóltam azonban a sötét oldalról. A teljesség igénye nélkül, a többit ide várom, lehetséges poszt-folytatás!
Tüdőig érő szoknya/nadrághoz hasvillantó top.
Neonsárga, neonzöld, neonrózsaszín bármi.
Pólók egy méretben, mintha azt bárhová fel lehetne venni a tesiórán kívül (nem, akkoriban nem voltak dizájnpólók).
Sergio Tacchini, a MÁRKA.
HAWKS-dzsekik (bordó-zöld).
Biciklisgatya mindenkinek.
"Talpas gatyó". Def: talp alatt harisnyaszerűen ívelő pamutnadrág; bárkinek zongoralábat csinál.
Hajpántok-ráfok meg az az eszköz, amivel átrántod a hajadat a hajad lyukán. Elvileg lehetett vele tizenötféle frizurát csinálni, na abból egy ha összejött.
RÉPANADRÁG. Ez különösen súlyos talpas gatyó(lásd fentebb)-effektus farmerba oltva.
Írjatok még ilyeneket. Modoros? Leszarom.

Bréking nyúz!
Ropi mondta, nem is tudom, hogy mehetett ki a fejemből: CUMIK. Kicsi, nagy, műanyag. Rózsaszín, zöld, kék, sárga. Minél több volt, annál menőbb lehettél...
A beszárított frufrut is mondta, de az..hemm...egyeseknél még most is dívik.

Álom

Kicsit felkavaró az új blogdizájn, nem? Na, majd finomítom.
A lényeg: tegnap hajnalban kellett kelnem. Amikor szólt az ébresztő, álmomban éppen egy kis, gömbölyű fekete fülbevalót tettem a fülembe, pedig ilyenem nincs is.
Felültem, láttam, hogy mindkét macska a lábamon fekszik kifliben, simogattam őket egy kicsit, majd feltápászkodtam.
Fogtam a köntösöm, hogy felvegyem, amikor furát tapintottam benne.
Egy kis, gömbölyű fekete fülbevaló volt az.

BRMC

Ezt is D-nek köszönhetjük, hallgassátok szeretettel!

Termés

"Lackónál egy filmvetítő partit szervezek. Keresztényekkel, mert tudnak viselkedni."

"Csak ne rontsák tovább az egészségem, és én tényleg boldog vagyok az emberekkel."

"Én nagyon szeretek így biózgatni is."

Imádom, amikor azt mondja, "údzs" meg "vadzsok".

Ha valamit leszarok, az a Forma-1.

Mire jöttem rá (nagyon vizilofikus)

Mosogatás közben oly' jó gondolkodni. Főleg az emberi kapcsolatokról, "életről, halálról, szerelemről", ezt régebben mondtuk mindig a bátyámékkal.
Na de hogy most.
Szóval ott kalamoltam a forró vízben, és ráébredtem, hogy egy kapcsolat nem épülhet kompromisszumokra, mert az rég rossz. Megnézed, és azt mondod, "jó, hát ő ilyen meg ilyen, én más vagyok, próbáljuk meg". Hát ez milyen rettenetes már. Rájöttem, ez nálam nem tud működni: először csak a teljes elfogadás van, amikor még az is tetszik az illetőben, amit utálnál valakiben, akibe nem vagy szerelmes. Utána meg jöhet a "hát ez nem hajtja le a vécédeszkát, majd szólok" "ez nem hajtotta le most se, bazmeg" stb. Mindegy, igazából nem értek ehhez, mert freak vagyok, de nekem nagyon kell a szerelembe való belebutulás. Utána persze még én is rájöhetek, hogy:
-ez az ember valójában büdös;
-azokat a dolgokat nem is viccből mondta;
-skizofrén.
Azért reménykedem, hogy ennyire nem leszek hülye soha. De az a kis őrület az elején, az muszáj.

Rehab

Megrázott a hír. Mindig is reménytelen volt, a szeme valahogy halott, és most már ő is. A hangja viszont élni fog.

Ééés következzék a kapuzárási pánik-érzetű, némileg kényszeredett visszatérésem a rakkenroll életformához.
Mindenki elvigyázzon az útból!

Lehetek büszke csupán arra, hogy túlélek? Az kielégítő?

Kategóriák

"pont gondolkodtam is h mik vannak
1. szeretlek és járunk, és jó
2. szeretlek és járunk de nem jó
3. szeretlek nem járunk és nem jó
4 nem szeretlek járunk nem jó
5. nem szeretlek nem járunk jó
io: ezt nyomom a blogra, jó?"

Nyomás

Szóval tegnap virradóra azt álmodtam, hogy Pusi barátommal közösen előadjuk a Sziget fesztiválon az alábbi dalt, mivel David Bowie ezrek közül választott minket, hogy tegyük meg. A fura csak az volt, hogy mi valahogy oldalt álltunk a színpadon, nem is a közönséggel szemben, és rettenetesen énekeltem. Az utolsó emlékképem az, hogy lázasan keressük a koncert hangfelvételét, de szerencsére nem találtuk meg, felébredtem.

Nothing but the truth

Kicsinyes, gonosz és undorító vagyok.

Ha szép, nagymellű lányt látok, belebetegszem az irigységbe, és el nem tudom képzelni, hogy kellhetek én bárkinek, amikor ott vannak ezek
is.
Ha egy véletlen folytán kiderül, hogy rossz az alakjuk vagy csúnya a seggük, felpezsdül a vérem, mosolygok, és kedvtelve nézegetem a fenekemet a tükörben.

Kicsinyes, undorító és gonosz vagyok, de felettébb egyszerű is.

Az Bácsirul.

A Bácsi.
Másodszorra találkoztam vele, ugyanúgy a buszra várakozva, mint első alkalommal. Megkérdezte, elment-e a busz (ezúttal a 95-ös, először a 36-os után érdeklődött). Aztán belekezdett a már ismert kvázi-monológba.
Hogy tudom-e, mit jelent a nagy szám. Igen, mondtam, már találkoztunk (ekkor döbbentem rá), ez azt jelenti, hogy...jó ember vagyok? Igen, nagyon helyes, áldott jó lelkem van, na és mit jelent az, hogy felfelé görbül a szám széle? Hogy optimista vagyok. A kis fülemből derül ki, hogy vagy jó tanuló voltam, vagy az lehettem volna (és valóban a kettő között valahol). A szemöldököm mély gondolkodásra utal.
Talált a Bácsi egy rejtett kitüremkedést is a fejemen, ami zenei érzékre utal.
Kérdezte, tudom-e, mit jelent a lefelé görbülő orrom. Akartam mondani, azt, hogy zsidó vagyok, de nem akartam megzavarni a narratívát. Kiderült, pedagógusként tudok fegyelmet tartani, és ha férjem lesz, őt is remekül irányíthatom majd.
Fény derült arra is, hogy a nők okosabbak a férfiaknál (mivel mindkét agyféltekéjüket használják), de ezt legjobb titkolni, így a Bácsi.
Végül jött a busz, ő nem arra várt, amire én, felpattantam, elköszöntünk. Mosolyogjak sokat, attól minden lány még szebb.
Egyébként nem is esett nehezemre.

Vanitatum vanitas

Én vagyok a legszebb, na.

Ungás

Kértek, hogy írjak. Mondám: nincs ihlet, inspiráció vagy legalább tejföl (ez nem igaz, van tejföl, még ha fel is használtam egy részét, pótoltam a hiányzó hányadot).
Kontemplálok, ami egy csúnya szó, és modoros is. Mindazonáltal a következőkre ébredtem rá:
-a Dószon és a haverok c. opus olyan, mintha maszturbációra kényszerítenének, amikor pedig nem is kívánod magad. Esetleg, kissé más hangulatba kerülve olyan is lehet, mint egy hosszan elnyújtott előjáték. Ez a sorozat koncepcióhoz is remekül illik: úgy unalmas, hogy aztán nem lesz semmi. Soha nem történik semmi, hiába próbálnál benézni a nyúl mögé.(Mintha nem tudnád, hogy a nyúl az.)
-némileg szét vagyok zuhanva a tanévvégi dolgok miatt, hogy most se nem van, se nem nincs semmi, viszont szomorú vagyok a kölykeim miatt.
-nem dohányzom, és ez felvidít.
-olvasom a tetovált lány második részét, ez se irodalom, de letehetetlen, jól szórakozom.
Kifogytam az ötletekből, megyek, bekenem magam tejföllel.

Zsuzsika megmenti a napot

Tata: "vörös kutya, vörös ló, vörös ember egy se jó"

Pítör: "szép a faszom szép a ló,ember hátán enni jó"

További vörzsönöket küldjetek, épp' ráérek.

Bá

Úgy döntöttem, megint én leszek az, aki frivol vicceket süt el, miközben egyik lábáról a másikra áll.
Valakinek lennie kell.
(A majommal is.)

Tévéhiány

"He:most epp hirado megy
kutyatamadas, jogtalan parkolas
rokkant parkolo cedula
csokken a benya ára atlag 383ft/l
nincs meg az osztrák horgász a balatonban


She:vajon hol lehet

He:japanok bemennek az eromube
3-6honap mire 100fokra hutik az egyes reaktort
tigris-show a dzsungelben...ez nem erdekes
kemeny denes hall of fame tagja lett
ennyi volt a hirado

She:köszönöm az interjút."

Igazából nem is kell annyira az a tévé.

Pulyákrul

Ha nekem gyerekem lesz (höhö), lusta leszek a képességeit/készségeit fejleszteni.
Nem fog:
-klasszikusokat hallgatni a hasamban, amikor még benn lakik;
-születésekor táltos-szittya fakádba pottyanni, miközben valaki ősmagyar rigmusokat kántál a háttérben;
-óvodáskorában képességfejlesztő játszóházba járni. (Ott megölik a lelket).
Valószínűleg
-népdalok helyett Dusty Springfield slágereit fogom üvölteni neki otthon
-ha mesét kell olvasni, két percen belül kómába zuhanok (családi örökség; ezért tanultam meg olvasni idejekorán, na EZ a képességfejlesztés!)
-nézhet majd olyan rajzfilmet, amiben kulcsmotívum a pusztítás (melyikben nem?)

Reménykedjünk, hogy sosem szülök senkit.

Tűnődés

Assz'em a kelleténél kicsit többet gondolok Angelinára, de ez inkább az ő hibája, mint az enyém. Egyelőre még nem érzem veszélyben az identitásom.

Nem vicces

Miért hivatkozunk a természetre?
Minden, amit a nyelv által hozunk létre--és mi az amit nem?!--konstrukció, mi találtuk ki, nincsen neki magja, legfeljebb olyan, ami egy szintén általunk létrehozott fogalomban gyökeredzik.
Természetes, hogy egy nő gyereket akar. Aki nem akar, az nem is nő. Természetes az is, hogy a férfinak saját térre van szüksége, és gyakran nem mosogat, mert természetéből fakadóan nem ért hozzá, viszont szellemi kvalitásait kamatoztatva rengeteg pénzt keres.
Ő majd a maga módján mutatja ki, hogy szeret, bízzuk ezt rá.

"-Te, a férjem, má' megin virágot hozott, ma szét kell tennem a lábam.

-Mé'? Nincs vázátok?"

(Na ez vicces.)

Nem finom

Nem finom a süti.
Olyan, mintha papírból készült volna a pogácsa.
Tisztára olyan íze van, mint amikor a barbiknak sütöttem csirizt a konvektoron.

Most már tudom, milyen lehetett nekik.

Úgy élem meg, hogy kicsit azért büdös vagyok. Na sebaj, majd este mosdok.

Én most nagyon úgy vagyok, és köszönöm az illetékeseknek. Minden közreműködőnek, meg akik még fognak, és most is, jaj. Olyan jó minden.

Signs

Az utolsó téli dalt küldöm a télnek. Ez egy másik verzió. Tovább várom a tavaszt.

Jiddise máme

Olyan édes a mamám.
Képeket nézegetünk egy fiúról, akivel tetszünk egymásnak. Érdeklődve figyel, de ha a képeken egy-egy lány is feltűnik, azonnal megjátssza a pánikot: "De hát ez a csaja!" "Nem, mami, nincs csaja." Tengerparti kép. "Nézd azt a csöcsös lányt. Mit csinálsz, ha ennek ilyen csöcsös csajai voltak már?!"
A kérdés önmagában is érthetetlen.

Verdikt

Elfoglaltam seggnyi helyem a biciklin, és tekerni kezdtem a második fokozaton. Tekintetem a falitévére függesztettem, ahol Justin Bieber ízléses slágereit közvetítették, a képernyő alján pedig az ilyenkor szokásos keresztneves jóslás ment, 400 Ft/sms: Kriszti és Jocó: soha. Jocó csak a gyúródeszkát látja benned, felejtsd el. Roxána és Tibi: igen! Hamarosan összeköltöztök. Alexandra és Roland: lehet. Roland talán nem az igazi, de egy esélyt megér.
Majd a felhő közepén feltűnt a sorsszerű konstelláció: Katalin és Károly.
Az ítélet: soha. Károly nem az, akit keresel. Egyébként nem is a legjobb szerető.

Letelt az öt perc, somolyogva álltam fel.

La tristessa durerá

"Most már nemcsak sejtettem, bizonyosan tudtam, hogy a világ nem derűs és egyszerű, hanem komor, tekervényes és titokzatos, hogy mindenütt rejtélyek lappanganak, hogy az utcák és az emberek fájdalmat és bajt rejtegetnek, és a szomorúság nem múlik el soha, nincs olyan erő, ami legyőzhetné. Jöhetnek vendégek, tálalhatnak az asztalra finomságokat, kaphatok új ruhát, új könyvet, megpillanthatom a bőröndöket, gondolhatok a vonatra, a vidékre, a nyárra: a szomorúság mindenüvé elkísér. Mindenütt jelen van, és olyan rendíthetetlen, végtelen, kifürkészhetetlen és megmagyarázhatatlan, akár a fenn sötétlő komor, puszta égbolt."

(Natalia Ginzburg: A fehér bajusz)

Elmehetnék valahova máshova, de mindenhol ugyanolyan rossz.

Blazírt pofával autót vezet Gyula.
Krúzin-krúzin-krúzin-krúzin.
Múvin-múvin-múvin-múvin.

Végtére is nem én mondtam a múltkor anyámnak, hogy "én még csalódni akarok"?
Csak meglesz már.

Vigyázat, kódolt!

" A 'has' azt szeretné és örülne neki legjobban, ha a voltbennék boldog lenne."

io: olyat szeretnék, akinek van testi valója
és tudja használni
én ám amazon leszek
Kata: :D
io: egy nagyon picike
Kata: hadd csatlakozzak hozzad
io: jó
de neked akkor le kell vágni az egyik cicid
nekem szerencsére nem kell

Türelem, türelem

Gondolkodtam.
A vád az, hogy türelmetlenek vagyunk. Mindent egyre hamarabb akarunk, mi lányok. Jeleket várunk. Kalkulálgatunk. Határidőket szabunk, és annál tovább nem tudunk várni.
Anyák és anyai barátnők intenek: adj még neki időt, légy türelemmel.
Villámcsapásként ért azonban a felismerés, hogy az esetek többségében nincs mire várni.
A fiúk manapság hihetetlenül ráérősek, ami részben a mi hibánk, hiszen egyrészt mindent megcsinálunk helyettük (kezdeményezés, randira hívás, esetleg a kapcsolat píárjának vakolgatása, miután az bedőlni látszik), másrészt dacból sem csinálnak meg dolgokat, ha tudják, hogy ezt és ezt várjuk tőlük, mivel ha úgyis olyan emancipáltak vagyunk, tegyünk mi értük, és ne fordítva. Ez persze a mélyben lappang csak.
Egy kicsit igazuk is van, de azért közben vidáman kihasználják a nők folyamatos túlpörgését: egyszerűen már SEMMIT nem kell tenniük. A lányok nemigen leplezik, ha tetszik nekik valaki, aki ettől kezdve nyeregben érzi magát, és át is adja magát az édes lustaságnak. A hülye nő meg tovább szaladgál, mint a tik a feje nélkül.
Na és itt jön be a képbe a türelem, a múlt század stratégiája. A nőnek csak annyit kell tennie, hogy nem tesz semmit. A férfi, amint bejárta az önismeret rögös útjait, jelzi a szándékait, és vagy így, vagy úgy folytatódik a történet. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ez a jó és helyes út, én igenis szeretem azt, hogy a nőknek is lehet saját akaratuk és tehetnek egy kapcsolatért.
Csakhogy az az érzésem, manapság a kapcsolatok úgy működnek, mint a tumblr-en az ún. endless scrolling, a végtelenített görgetés: utazunk, utazunk, utazunk, és ennek soha nincs vége. A felfüggesztettség állapota örök. A kapcsolatok sosem kezdődnek el igazán, és sosem érnek véget, senki nem mond semmit és nem zár le semmit. Félünk és lusták vagyunk. Ebben a valóságban nem fizetődik ki a türelem. Senki nem bízik magában eléggé, de persze azt az igényt azért mindenki fenntartja, hogy találkozzon egy még jobb, és szebb, okosabb, jobb szagú valakivel. Ha az eljön, gyorsan posztoljuk, majd tovább görgetünk, még nagyobb mellűt, fehérebb fogút, viccesebbet, gazdagabbat keresve.
Közhelyes vagyok, és a szexésnyujork stílusát mímelem?
Szard le, és görgess tovább!

Nem tetszik különösebben, amikor valaki a szart a csokoládéval egy lapon emlegeti. "Becsokizás."
Adjatok egy ütvefúrót.

A Beatles széthullásának igaz története.

Miért nem tudják alkalmazni az igekötőket az emberek? Csupa ilyet olvasok:"meg néztem", "ki megyek", "el olvastam".
Édes anyanyelvünk csendben pusztul.

Most komolyan, ki izélne Robert Smith-szel?
Pedig biztos van, aki megtette.

Anyukám szokta kérdezni: "Milyen vagy?"
Ezalatt azt érti, hogy érzed magad.

Sose felejtem el, amikor fenn voltam a HOTORNOT applikáción (hogy kerültem oda?!), és MINDIG én voltam a NOT. Tízből nyolcszor szavaztak le, csak akkor nem, ha a másik lány
-kövér volt
-szemüveges
-kövér, szemüveges.
Az is igaz, hogy szinte kizárólag sugárzóan szép nőket sorsoltak ki mellém, vagy átlagosakat, vagy átlagon aluliakat, vagy nőket.
Ma már csak kacagok ezen, bár ha belegondolok, akkor is csak kacagtam.

Éppen amikor dührohamot kezdek kapni, eltereli a figyelmemet valami más. Majd otthon szépen kitombolom magam. Csak majd jusson eszembe, mi is volt a baj.

A jövő héten valószínűleg elkezdek drogozni.

Vágy

Szeretnék megint olyan bulit, ahol Simiékkel ropjuk Parno Grasztra, meg flamenkózunk. Lehet? Valahol. De hol.

Ma rádöbbentem: már nem leszek szebb, ellenben csúnyább, az leszek.

Foux Du Fafa

Jacques Cousteau! Baguette! Hahahaaa!