2011. július 31., vasárnap

Ha valamit leszarok, az a Forma-1.

2011. július 25., hétfő

Mire jöttem rá (nagyon vizilofikus)

Mosogatás közben oly' jó gondolkodni. Főleg az emberi kapcsolatokról, "életről, halálról, szerelemről", ezt régebben mondtuk mindig a bátyámékkal.
Na de hogy most.
Szóval ott kalamoltam a forró vízben, és ráébredtem, hogy egy kapcsolat nem épülhet kompromisszumokra, mert az rég rossz. Megnézed, és azt mondod, "jó, hát ő ilyen meg ilyen, én más vagyok, próbáljuk meg". Hát ez milyen rettenetes már. Rájöttem, ez nálam nem tud működni: először csak a teljes elfogadás van, amikor még az is tetszik az illetőben, amit utálnál valakiben, akibe nem vagy szerelmes. Utána meg jöhet a "hát ez nem hajtja le a vécédeszkát, majd szólok" "ez nem hajtotta le most se, bazmeg" stb. Mindegy, igazából nem értek ehhez, mert freak vagyok, de nekem nagyon kell a szerelembe való belebutulás. Utána persze még én is rájöhetek, hogy:
-ez az ember valójában büdös;
-azokat a dolgokat nem is viccből mondta;
-skizofrén.
Azért reménykedem, hogy ennyire nem leszek hülye soha. De az a kis őrület az elején, az muszáj.

2011. július 23., szombat

Rehab

Megrázott a hír. Mindig is reménytelen volt, a szeme valahogy halott, és most már ő is. A hangja viszont élni fog.

2011. július 22., péntek

Ééés következzék a kapuzárási pánik-érzetű, némileg kényszeredett visszatérésem a rakkenroll életformához.
Mindenki elvigyázzon az útból!

Lehetek büszke csupán arra, hogy túlélek? Az kielégítő?

2011. július 20., szerda

Kategóriák

"pont gondolkodtam is h mik vannak
1. szeretlek és járunk, és jó
2. szeretlek és járunk de nem jó
3. szeretlek nem járunk és nem jó
4 nem szeretlek járunk nem jó
5. nem szeretlek nem járunk jó
io: ezt nyomom a blogra, jó?"

2011. július 3., vasárnap

Nyomás

Szóval tegnap virradóra azt álmodtam, hogy Pusi barátommal közösen előadjuk a Sziget fesztiválon az alábbi dalt, mivel David Bowie ezrek közül választott minket, hogy tegyük meg. A fura csak az volt, hogy mi valahogy oldalt álltunk a színpadon, nem is a közönséggel szemben, és rettenetesen énekeltem. Az utolsó emlékképem az, hogy lázasan keressük a koncert hangfelvételét, de szerencsére nem találtuk meg, felébredtem.