2009. szeptember 4., péntek

Lehet, hogy meg kéne tanulnunk macska nélkül élni, mert ez már kibírhatatlan.
Gönyű azonnal meghasonlott, amikor megpillantotta Gyuszust. Gyuszus játszani szeretett volna, a maga agresszív kisgyermek-módján. A vénlány ezt nem tolerálta, és eltávozott. Csak néha jön haza enni, meg hemperegni a már jó előre kifetrengett hempergőjében. Én ilyenkor szoktam simogatni, aztán megint elmegy, ha csak meglátja Gyulát.
De mintha ez nem lenne elég, ma feltűnt nálunk egy újabb kis zabagép, cuki kifestett szemekkel és kis fehér előkével, és úgy nyivákolt, mintha ő is itt lakna. Még most is itt van, kinn ül a teraszon.
Nem tudjuk, mi legyen, hemzsegnek a dögök, és mind enni kér, Gyuszi bekakál, és mind püfölik egymást.

Nincsenek megjegyzések: