Igazából szólhatna rólam az egész szám.


Kedves Karolina,

kérdései módfelett inspirálónak bizonyultak, így rögtön tollat (hm..?) is ragadtam, hogy kielégíthessem kíváncsiságát.
Kérdi, mióta tanítok. Iskolában, gimnáziumban 2009-től tanítok, tehát nem régóta, de ez a második hely, ahol dolgozom. Azelőtt a hetedik kerületben tanítottam, egy ének-zenei ált. iskolában, ill. gimnáziumban.
Hogy miért pont a Borzányi? Fülembe jutott, hogy itt van álláslehetőség, bár hozzá kell tennem, manapság a tanárember sem lehet túl válogatós; ilyen szempontból azonban a BFG ideális hely, hiszen itt ragyog a szellem napvilága, és a nebulók tudásra szomjasak, a kollégák pedig kedvesek és segítőkészek.
Hogy miért tanítok?Mi a célom?
Természetesen én is, mint minden tanár, világuralomra török, melyet tanári jövedelmem iszonyú mértékű felhalmozásából szeretnék finanszírozni. Ha mégse jönne össze a tanári karvalytőke összeharácsolása, még mindig ott van az érzés, amikor a tanuló megérti, amit átadok, újat mutathatok neki, vagy ha látom, hogy a természetes érdeklődéstől fűtve dolgozik.
Szabadidőmben bauxitot bányászom, külszíni fejtéssel. Ha kommerszebb válaszra vágyik, elárulom, hogy olyankor a szeretteimmel, barátaimmal vagyok, zenét hallgatok, szépirodalmat olvasok, blogot írok, jó modorra okítom a macskákat (3).
Hogy mit szeretnék elérni/megkapni az éleben?
Én kiscsaláddal is beérem, nem ragaszkodom az ön által említett kolóniához; utazni jó, belföldön is szívesen kirándulok; amit igazán szeretnék, az nem mérhető pénzben, ez pedig a kiegyensúlyozott élet és a tartós nyugalom.

Végül átadnám üzenetem a nebulóknak:
készüljenek az óráimra, mindig ellenőrizzék, be van-e kötve a cipőfűzőjük, és minden nap hallgassanak meg egy jó kis dalt a jutúbon (fontosnak tartom a zenei fejlődést).
Figyelmét köszönöm:

F.S., angoltanár