Úristen, hogy lehet, hogy még csak négy óra lesz, és rekken a hőség? Na de nem is az, hanem hogy fogom kibírni én ezt még estig, és azután?
Tegnap Táttal rómingoltunk a Geder szingliposványában. Láttunk ezt-azt, de inkább csak berúgtunk, jól. Két-két sör, költséghatékony üzlet (persze nem ott vettük, mert azt már NEM-hatszáz egy sör?!)...de azért ügyeltünk, hogy a Gedörrel kompatibilis márkákat válasszunk. Kisstílűség rulez.
Így szivornyázgattunk, amikor megpillantottuk Tát előző napi udvarlóját, egy 21 éves fiúcskát; megkönnyebbülve állapítottuk meg, hogy kurvára nevetségesen néz ki matróznak öltözve, úgyhogy minden esetleges, vélhetőleg mikroszkopikus (ám a nőkre oly jellemző) szívfájdalmat megspóroltunk.
Később bevonzott minket a népszerű rockzene, ám a tömegen átvágva belém hasított a felismerés, hogy épp' Dzsémi Vincseszter ad koncertet. Ha eljön a zenei forradalom, Dzsémire kínos beszélgetések várnak, de a jelek szerint a világ még nem érett meg egy hasonló lépésre; most is példátlan volt a tömeg. Éppen meghátráltam volna, amikor észerevett minket a flamenkóművész, akit már korábban láttunk behaladni a terembe. Bratyizni kezdtünk, mert nagyon kedves ember, bár egy idő után elhatalmasodtak rajtam az erotikus képzettársítások. Azt hiszem, nála is lejátszódhatott valami hasonló, de sajnos az ő esetében nem haladtak meg egy bizonyos szintet, így időről időre eltűnt, én meg feszengtem. Ez van, nem szabad berúgnom, mert feltámad a libilibilibidóm, ami pedig oly sok időt tölt testen és házon kívül.
Szerencsére a mai másnaposságom el is vonta a figyelmemet a fiaskóról; én kicsit szeretek is másnapos lenni, más megvilágításba helyez mindent, ja meg a kibaszott abroncs a fejemben úgyse hagyná, hogy a nemi indíttatású lépéseimen gondolkodjam. Mondhatni "visszakérdez, rétrográáád??? Normális?!"
Így mulattunk. Tát bevett éjjelre, úgy ébredtem, mint akin úthenger ment át. Az se segített, hogy Tat elmesélte, azt álmodta, egy híres házaspár barbi babáknak gyártott szado-mazo felszerelést, és erről könyvet is írtak.