2011. július 25., hétfő

Mire jöttem rá (nagyon vizilofikus)

Mosogatás közben oly' jó gondolkodni. Főleg az emberi kapcsolatokról, "életről, halálról, szerelemről", ezt régebben mondtuk mindig a bátyámékkal.
Na de hogy most.
Szóval ott kalamoltam a forró vízben, és ráébredtem, hogy egy kapcsolat nem épülhet kompromisszumokra, mert az rég rossz. Megnézed, és azt mondod, "jó, hát ő ilyen meg ilyen, én más vagyok, próbáljuk meg". Hát ez milyen rettenetes már. Rájöttem, ez nálam nem tud működni: először csak a teljes elfogadás van, amikor még az is tetszik az illetőben, amit utálnál valakiben, akibe nem vagy szerelmes. Utána meg jöhet a "hát ez nem hajtja le a vécédeszkát, majd szólok" "ez nem hajtotta le most se, bazmeg" stb. Mindegy, igazából nem értek ehhez, mert freak vagyok, de nekem nagyon kell a szerelembe való belebutulás. Utána persze még én is rájöhetek, hogy:
-ez az ember valójában büdös;
-azokat a dolgokat nem is viccből mondta;
-skizofrén.
Azért reménykedem, hogy ennyire nem leszek hülye soha. De az a kis őrület az elején, az muszáj.

7 megjegyzés:

bm írta...

....olyan meg nincs amiben nincsenek kompromisszumok....

Falke írta...

...és ezt nem is állítottam.

bm írta...

akkor ne gondold, hogy rettenetes... :)
http://www.mayra.hu/kapcsolatok/parban/az-a-franya-kompromisszum/

Falke írta...

Az ember az elején ne gondolkodjék, csak akarjon. A kompromisszum meg úgyis jön, mert szükséges.

bm írta...

de mégis azt mondod nálad ez nem tud működni :-S

"Repült a nyál és Jimmy kezében eldördült a szörnyű Colt
Golyó repült a nyál szívébe, Mery pedig elgyalogolt..." :D :D

ne kérdezd miért :)

Falke írta...

Nem, annak muszáj működnie, ha együtt akarunk lenni. De ha nincs, ami mozgásban tartja, fűti az egészet..akkor nem szabad a kompromisszumok MIATT együtt lenni.

hb írta...

mi idonkent hatalmas kompromisszumokat kotottunk.
persze a hazaselet mas, itt sokkal tobb mindenben kell egyutt gonolkodni es kormanyozni.