2011. április 18., hétfő

Pulyákrul

Ha nekem gyerekem lesz (höhö), lusta leszek a képességeit/készségeit fejleszteni.
Nem fog:
-klasszikusokat hallgatni a hasamban, amikor még benn lakik;
-születésekor táltos-szittya fakádba pottyanni, miközben valaki ősmagyar rigmusokat kántál a háttérben;
-óvodáskorában képességfejlesztő játszóházba járni. (Ott megölik a lelket).
Valószínűleg
-népdalok helyett Dusty Springfield slágereit fogom üvölteni neki otthon
-ha mesét kell olvasni, két percen belül kómába zuhanok (családi örökség; ezért tanultam meg olvasni idejekorán, na EZ a képességfejlesztés!)
-nézhet majd olyan rajzfilmet, amiben kulcsmotívum a pusztítás (melyikben nem?)

Reménykedjünk, hogy sosem szülök senkit.

4 megjegyzés:

frostflower írta...

Az a vicces, hogy az "anti-ősanyaság" már közel olyan modoros, mint a tátosos-fakádas-hordozókendős-bartoserikás...Ha érted, hogy értem :D

banánné írta...

2222222222222222
ez0t000000000000000000000000000000000000000000000
szóval ezt Rozi tette hozzá, de most már el is nyomom őt annak rendje szerint, mert én vagyok az erősebb. szerintem az azért vicces, amikor a hordozókendőből a fakádba hányik, kivéve, ha előzőleg elfelejtettem belerakni a bartoserikát.
én arra gyúrok, hogy sikerüljön végre olyan anyává, sőt Édesanyává fejlődnöm, aki mutató és középső ujja közé csippenti a gyerek, de leginkább a gyermek arcát, miközben összezárt fogsorai közül préseli: jjiuajjdd íídes!

banánné írta...

mért jelent meg egy kuka a megjegyzésem alatt?!

~zatrig~ írta...

Juli, így is van. Mindent lehet ám a hülyeségig erőltetni. A népzene(/klasszikusok/Dusty Springfield/hevimetál) önmagában tetszik, modoros kontextusában az agyhugykövet hozza rám. Ha ebben az életben lesz gyerekem és képes leszek rá, akkor én se fekve akarok szülni, mert valamiért én úgy képzelem, hogy az nehezebb, mint pl guggolva (nyilván kivéve, ha csak császárral megy a dolog, mert akkor egyértelmű). Kendő ugyanez, nekem célszerűbbnek tűnik, mint a toligálós módszer, amíg kicsi a gyerek. Aztán úgyis telítődik vele és örvend, ha leteszem (vagy nem, és akkor megszakadok:))). Inkább, minthogy nagykorában is a lábszáramba kapaszkodjon. Ezek ilyen szintű dolgok, nem kell elvi kérdést gyártani belőlük, mert akkor lesz az ember modoros modernanya meg modoros ősanya.