Ma érkeztünk haza, kissé feldúltan. No nem a Tisza-parton történnek tragédiák, hacsak szüzességem dicső sztoriját nem számoljuk ide (bár az inkább brazil szappanopera és görög trázsedi elegye).
M. Béját szombaton elütötték biciklizés közben, eltört a gerince. Szerencséje volt, teljesen rendbe fog jönni, ma műtötték, és jövő héten is fogják. Kap csavart, vidám és teljes életet élhet gépemberént.
Tanulság: a fővárosban NEM BICIKLIZÜNK. Tudom én, hogy nagyon menő dolog, mer biciklisfutár, meg kritikálmáz és lengetjük a kerékpárt, de én nem nyomorodnék meg vagy pusztulnék el egy szubkultúra érdekében. Pedig szép, meg minden, biciklizni jó, környezetvédő, mindenki azt a szegmensét emelheti ki, ami a legmegfelelőbb a saját lelke, környezete és identitása szempontjából, csak arról az egyről ne feledkezzünk meg, hogy ezt Budapesten nem lehet megélni. Vagy ha igen, extrémsportnak számít.
Elnézést, ha túlságosan borúlátó vagyok, de én magam nagyon félnék, és szerintem joggal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése