Majd máskor írok mindenfélét, aminek eleje-vége van és "nem szakít a hagyományos ödipális történetvezetés logikájával", most csak annyit mondok, hogy ambivalencia, mert az nincsen magyarul, meg hogy szorongás, illetve a feloldozásban való reménykedés. Mind, egyszerre.
Aki fél, az nem-egész.
Ti nem fél-tek?
2 megjegyzés:
de, a spontan egestol, pl.
amuyg meg persze, csak napkozben szepen leszedalom magam mindennel, de ejszaka a tudatalattim annyira jofej, h mindig figyelmeztet azokra a dolgokra amiken kattoghatok. akkormar megiscsak jobb ha ezekkel legalabb korulbelure tisztaban vagy nappal is, ha nem?
Nohát ezek ugye teljesen tudatos problémák nálam, még ha rejtjelezve írok is...én nappal félek, éjjel alszom. Amúgy spontán égés, ha bemégy a dolgozóba, oszt leesik a bugyogód. Háhá. De fos.
Megjegyzés küldése