Még egy mára

A mamám verset írt a tévé hatására. A következőt:

"Míg ti basztok, én itt gubbasztok."

Nagyon igaz.

Esti kérdés

Régebben sokat gondolkodtam azon, vajon ki lehet az az Edmond Dantes. Nem tudtam kitalálni. Mára közöny fogott el. Már nem is érdekel, ki Edmond Dantes.
Mégis, néha, különösen az esti órákban, újra felsejlik bennem a kérdés, ha mégoly halványan is: ki a faszom lehet az Edmond Dantes?

Randomság 43, 2.

Érdekes, szép sorozat a Barátokközt. Sajnos Miki meg fog halni egy lavór alakú agytumor miatt.

Most, hogy Tatt a BÁV-nál dolgozik, közelebb kerültünk álmunk megvalósításához, amely a "síneken gördülő hullámdancing vízibár"- munkanevet viseli. A kézihajtány fogalma adta az alapötletet, de lehet, hogy a núbiai rabszolgák testi ereje nem fedezi majd az energiaszükségletet. Tanácsokat, ötleteket a szerkesztőségbe kérünk.

A mai kedvenc szavam: "bagóleső". Csak úgy eszembe jutott, micsoda nyelvi lelemény!
Mesélek még a mai napról, lenyűgöző dolgok történtek.
Vagyishogy először megmondom, hogy mi NEM.
Nem írt senki flörtöt a fészbukon, mely szerint netalántán dughatnánk.
Nem repedt szét a ház, bár úgy látom, határozottan erre készül.
Nem engedtem be a Frodó macskát, mert hihetetlenül kanos, és csúnya hangokat ad ki. Egy bizonyos pillanatban az volt az érzésem, hogy nálam is szívesen próbálkozna, úgy nézett.
Nem néztem ma sem a Józsibarátot.
Ezzel szemben:
-szépen kitakarítottam a nagyszobát (nálatok biztos "nappali", ti sznobok);
-elmosogattam;
-Harry Enfieldet néztem a jutúbon, mondhatom, kacagtató volt;
-eldöntöttük, hol szilveszterezünk.

ŐRÜLET!

Hámé, nem?!

De miért nem lettem mégis varánusz. Azok faágnak álcázzák magukat, és milyen jól teszik. Én maximum Marilyn Mansonnak szoktam beöltözni Mindenszentekkor (angolul meg nem írom le), egyre kevesebb sikerrel.
A múlt héten ezzel szemben öregasszonynak álcáztam magam, molyette kardigánban, kirepedt szájjal sorvadozva a számítógép előtt.
Aztán visszajött a libidóm, és egyből csapdába is esett az elvárások és lehetőségek által határolt mezőn. Avagy kontinjumban.
Most pedig azzal szembesültem, hogy cédét se nagyon tudok írni egyedül.
Ja, hogy a szövegben nem fedezhetők fel logikai kapcsolatok, meg egy baromság?
Igen.

De hajt még

Meglett a libidóm. Sajnos. Szerencsére? Egy túlfűtött álomnak köszönhetően kiderült, hogy végig Tom Sellecknél volt, ami azért meglepett.

A jótékony nemtő

Kedveseim,

lassan az a képzetem, hogy magam vagyok a szobám; ha elmennék itthonról, vinném magammal. Öregasszonyholmikban ülök a leghidegebb sarokban, a kényelmetlen székem pedig hozzánőtt a testem egy bizonyos részéhez.
Bőröm pergamen, szemeim halottak.
Bábállapot?

Jójkérem!

Mindenki hüje
én is hüje vagyok
a cica is hüje

de: megint mások okosok!
(Nem baj.)
(Nem érdemes varánusznak lenni.)
(Másnak se nagyon.)

És itt bizony a nyelv vokalitása válik meghatározóvá a logikus jelentéssel szemben mint tudjuk parekszelansz!

The Future

Ha egyszer adnak diplomát (sanszos), én úgy fogom megköszönni, mint a meleg srác a Megagány 4-ből (0:45).

Robi és Ráspoly

Kalandos útra indulunk, drága olvasóim!
Bár az a gyanúm, nem jutunk messzire.

Randomságok II.

A Joli most már hozzá akar menni a Katus Attilához, én nem is tudom, micsinájjak. Ezt akkor mondta, amikor aranyporral szórtuk a festményünket. Nem akartam azt akkor én elrontani..de valaki szóljon má neki, hogy ez gáz;)

Randomságok I.

Mai tapasztalataim a televíziózás témaköréből táplálkoznak főként. Hazatérvén lövöldöztem a távirányítóval. Annyi minden történik a tévében!
Például:
-Zámbó Árpi megjelenik a Mónikasóban, és megajándékoz egy komplett proletárcsaládot különböző cikkekkel. A zacskókba nem lehetett belátni, de a kisfiút a térdére ültette az Árpi, és mondta neki, hogy "apukám". Olyan kedves ember! De azért itt elkapcsoltam.
-a Spektrumon, a berepülőpilótás filmben azt mondják: "szívbajosoknak ez nem nyugdíjas állás!"Köszönjük.
-megtudom, hogy az űrhajón van olyan, hogy giroszkóp, aminek lehet némi köze a gyroshoz, vagyis remélem, hogy van.

BTW nagyon szarul fényképezek, ezt időnként dokumentálom is, például most.

Reunion

Tata ma bemutatta, hogy csinálja Katus Attila (akivel Joli dugna-che?!!!) kéz nélkül a fekvőtámaszt. Mára, holnapra ennyi talán elég is lesz.
Bár lenne képem hozzá, róla.

Jajj

Jajj, de nem tudom, mi van.
Jajj, de szorongok.
Jajj, de nem kellett volna az első metróval hazajönni.
Jajj, de kár, hogy mostanában olyan kevés dolog ér el hozzám, de legalább ezek depresszív hatást érnek el.

Az se olyan jó, hogy nem érdeklődöm semmi iránt, mert ahhoz túlságosan szorongok.

Ezenkívül szomorú vagyok, hogy a kölcsön-kutyagyerekem holnap hazamegy, és nem lesz, aki őrjöngve kéri számon, hogy hol voltunk az előző hatvan percben. Meg aki bejön a szobába, pusztán azért, mert ott vagyok.

Windows

"A program jelenleg is fut."

Regina Spektor/Us

Az elbűvölő Regina! Nagyon szeretem, gyönyörű hangja van, sajnos zongorázni csak csúnyán tud...de nem baj. Ez a dal lányoknak szól, élvezzétek!

Váratlan fordulat

Én egészen idáig azt gondoltam, érzékletesen írja le nemi életem jelenlegi ingerszegénységét, ha magamat "levéltetű"-ként aposztrofálom. (Igen, van, akivel megbeszélhetem életem e szegmensét is:). A levéltetű, hát az...csak sétál a levélen, itt-ott szivornyáz egy kis mézgát...nemigen érdekli a bujálkodás.
Na, erre ma kiderült, hogy a levéltetűnél aligha van bujább állat: nagyon is hogy sokat szaporodik, és rögtön lesz sok kis tetű, akik napokkal később már maguk is gyártják a pulyákat...hát ez...skandalum, kérem.

Asz'szem, maradok a "penészvirágnál"...
Mutatom.
(Hehe).

Scab police, government thieves

Élőben. Ütős!
Küldeném mindenkinek, aki szereti.

Szigorúan siralmas

Azt hiszem, nemsokára elhullok őszi levél gyanánt...gondoljatok rám szeretettel és megbocsátással...szíveteket öltöztessétek díszbe...
A könnyek óceánján kicsinyke sziget...ott élek...mostantól, barátaim...emlékezzetek...

Könnyű nátha ért utol.
Óh, hogy gyűlölöm!

Zsönövöpátrávájé

Édeseim!
Mivel egyesek (nem szeretnék ujjal mutogatni)hiányolják az újabb bejegyzést (mely vélhetőleg ugyanúgy reflexió nélkül marad, mint a legtöbb:), ismét mesélek nektek életről, halálról és szerelemről.
Tegnap ismét úgy jártunk, ahogy mindig (na jó, az esetek többségében), de azért most is akadtak pikáns emésztenivalók...
Joliéknál gyülekeztünk; ott volt Endike, aki beszámolt a szemiotika-konferencia eseményeiről. A tekintélyelvűség szikkadt gallyai (volt már róluk szó a PhD kapcsán:)nem értették, amit a Titus Andronicus-beli női transzgresszióról mondott, sőt plagizálással vádolták to a certain extent, holott Kiss Attila maga küldte Endit a konferenciára, mert annyira jót írt...én is olvastam, teljesen tiszta, magyar szöveg. De az öregfiúk ezt már nem tudták meglépni.
(Azért Endi hamar felvidámodott, amikor begördült a Szerelemvonat, aki érti, érti. :)
Tátesz épp' egy minor csalódáson volt túl, bár még annak sem nevezném; mindenesetre kifikáztuk az illetőt, majd új irányelveket határoztunk meg: az udvarlók igenis csússzanak a porban előttünk, és igenis, akarjanak tőlünk mindent, meg minket, és mi már nem fogunk csak úgy, igenis, ja, pont hogy nem! Nunca mas! Ennek mindketten eleget is tettünk az est folyamán, bár azt hozzátenném, hogy nem is igen sikerült senkiből érdeklődést kicsiholni.Pff.
Nem úgy, mint Jolesznak: egy régebbi, ám érdektelennek ítélt Udvarló tűnt fel, számonkérve a nyilvánvalót. Kicsit tetszik is azért Jolinak, bár inkább hízeleg, gondolom. Szerintem bájos fickó, de sajnos abba típusba tartozik, amelyik nem tud szépen megjelenni; rettenetes, csak futáshoz való cipő volt rajta, amit képes volt csupán azért felvenni, "mert kényelmes". Ezt az egyenjogúság és a magassarkú cipő mint fétis szemszögéből értékelném újra: a kényelmesség nem elegendő érv! Ha mégis (mert igenis fontos), akkor meg lehet szép és kényelmes cipőt is venni...há' nem?! De. A kilencvenes éveket (nehezen)túlélt nadrágról nem is beszélek; fiúk, igenis öltözködni tudni kell! Ápropó, fiúk: Nosó is feltűnt a tömegben, épp' távozott (bár a folyamat legalább húsz percet vett igénybe); a farából egy furcsa, lázmérőnek tűnő tárgy lógott ki, nem firtattam.
Hoppá, a legfontosabbat nem is mondtam, csatlakozott hozzánk a hamvaiból újjáéledt Patrik, aki egész éjjel keményen ivott és reszelős hangon ordítozta, hogy "Spongyabob", mi meg kacagtunk. Ő is velünk. Elhozta a nővérét, Ágit, aki nagyon édes teremtés, örülök, hogy megismertem, mer' ő parekszelansz (bár ez így semmit nem jelent).
No és vajon hol kötöttünk ki? Láthatta-e ezt bárki is előre?! Chi l'avrebbe mai detto?!
Bizony. És még a megtestesült Piaf is jelen volt, elcsíptük az előadás végét.
Csak a fontosabb momentumokat emelném ki: szolid italozás, tánc a "szelebrésn" című vidám dalra, Ági eltűnik-megkerül, Tátesz alszik egy sarokban, majd kávézik (később az elfogyaszott kávé kárbavész), távozunk az előbbivel,és mekis kaját falunk a hideg kövön ücsörögve.
Fél hatkor dőlök ki és be, pestszentlőrinci kis otthonomban.
Je ne regrettes rien!

Elmondom önöknek, ami hülyeség

Most elmondom. Vagyis mingyár elmondom. Má mondom is. Ja, még nem.
Na.
Rájöttem, hogy nem kell hivatalosan okosnak lenni ahhoz, hogy okos legyek. Igen, mostanában felsejlett előttem, hogy esetleg lehetnék dottoressa, vagy legalábbis doctorandus Szegeden, de...aztán elgondolkodtam. Ha tényleg szeretnék kutatni (?), akkor milliméterre be kell határolni a területet, ami érdekel. No most vajon van-e bármi közöm a színházhoz-performanszhoz? Oké, van, de elég kitartásom valószínűleg nincs. A saját írásaimmal kapcsolatban rettenetes kétségek gyötörnek, a fordításoknál viszont minden sokkal megfoghatóbb és hozzám közelebb áll. Másrészt félek az elutasítástól, a pillanattól, amikor a tekintélyelvűség szikkadt, hímnemű ágai ítélkeznek majd a kis bölcsészlány felett. Erre meg mondhatjátok, hogy te kudarctól félsz, nem bízol magadban, ezért inkább menekülsz...stb. Pedig komoly felindulással vetettem magam a dologba pár héttel ezelőtt, és igazából most sem hiszem, hogy ne lennék alkalmas. Csak...nem biztos, hogy egész életemben elméletekkel szeretném sütni az agyam, miközben várom, hogy valaki meghaljon, és én státuszba kerülhessek az egyetemen.
Értitek, ugye? Annyi minden van. Bumbus majd jól lecsesz:)
Mellesleg, szép nap a mai, mert:
-a református közösség megnyitotta felújított templomát, így most egész nap magasztosakat énekelnek torkukszakadtából; ha elfáradnak, húzzák a harangot, és nagyon boldogok.
-most olvastam, hogy van olyan, hogy valaki agy nélkül születik. Joli, eszembe jutottál.
Mellékelek egy képet, mint mindig; Önök szerint érdemes lenne felvennünk posztgraduális képzésre?

Hátradől az élet

Lópici Csipetke tragikus hirtelenséggel távozott az élő macskák sorából. Fagyállót ivott a lelkem. Sose volt túl bölcs szegény, szerintem jobb ott neki.

Máskor

Majd máskor írok mindenfélét, aminek eleje-vége van és "nem szakít a hagyományos ödipális történetvezetés logikájával", most csak annyit mondok, hogy ambivalencia, mert az nincsen magyarul, meg hogy szorongás, illetve a feloldozásban való reménykedés. Mind, egyszerre.
Aki fél, az nem-egész.
Ti nem fél-tek?

Genderbending

Tegnap a metrón hazafelé úton megkérdezték tőlem, fiú vagyok-e vagy lány. Azt válaszoltam:fiú. Az illető elégedetten távozott. Álljon tehát itt egy szép szerelmes szám, bár...

Futlúz

Azt hiszem, ma az egyéb fontos tennivalók mellett a Kenny Loggins-impersonationömön fogok dolgozni. Direkt nem a táncos vidiót tettem ide; tinci-tánci kategóriában várom az egyéni produkciókat felvételen és élőben. Nem, Joli,nem biztos, hogy te fogsz nyerni. Mindenki gyakoroljon, kellemes szombatot!

BTW

Amúgy, ha már olyan cukin rákérdeztek, hogy mi van a bloggal mert szeretnétek újat olvasni, időnként kommentelhetnétek is, pusztán azért, mert engem motiválna. Nem hogy "jájdeénnemistudom,mitírjak,nekemezérnincsblogom"! Pillanatnyi benyomás vagy észrevétel megtenné. Tudniillik a falnak beszélek. (?)
Különben meg ez a mókus fog benneteket megenni. Maholnap.
És még azt is elmondom, hogy a mamám majdnem belekeveredett egy késes-romás verekedésbe. Nem volt ez egy jó nap.

The mercy seat

Most miért nem ír a Falke?
Azért, mert:
-olyan dolgokkal foglalja el magát, amik meg-kö-ve-te-lik! a teljes odafordulást (nem számítva az idióta személyiségtesztek megoldását a fészbukon);
-a minap rátörtek a hormonok (ahogy a mamám mondaná:gormonyok), ezért sokat sírt, aztán röhögött, mint eine fakutya;
-gondolkodik, hogy mikor lesz már belé is szerelmes valaki, és nemcsak a kisbarátnőibe;
-egész nap a ragyáit piszkálja, melyek ettől jól elfertőződnek;
-felidegesítik az éjjeli zugtelefonálók, valamint azok a férfiak,akik elvárják, hogy Falke keresse őket.
Most jól megmondtam, hogy miért nem írom le, amit most írtam le.
Én úgy szeretlek benneteket. De tényleg! Különösen Jolikát és Bumbust.
Itt láthattok egy képet Falkéról, amikor még nem így hívták, fiatal volt és reményteli. Mindenki megfordult utána az utcán.

Nem nagyon jó

Szerintetek az mér' van, hogy azok a valakik, akikbe régen szerelmesek voltunk, már évek óta és még mindig kiegyensúlyozott párkapcsolatban élnek olyan valakikkel, akik nem mi vagyunk? És igaz, már annyira nem számít, azért olyan bosszantó ennek tudata.
Csesszék meg. Ezenkívül pedig azok, akik a végén mással lettek boldogok, s nem velünk. Elég rettenetes, amikor látod, hogy "hmm..ezek között aztán tényleg minden annyira rendben van", és te, aki kimaradtál (még anno, de ha mostanság, az tragikus)hiányosnak érzed magad, benned akkor biztos nincs meg, amivel boldoggá tehetted volna. Sőt odáig is elmégy, hogy "akkor téged nem lehet szeretni"; mint valami orvosolhatatlan probléma, ami benned, a lényeddel van...
Pedig ez kérem, hülyeség. Csak annyira fos túljutni ezen.
(Most ez olyan, mintha szomorú lennék, pedig nem is vagyok:).

A szegény kis árva

Olyan boldog ez a kiscica, komoan monnom, majdnem lerágta az arcomat. Érzékien nyalogatta fülem is, de nem engedtem neki. Most a lábamat szeretné behabzsolni, egyébként bármi megteszi: megküzd az asztal lábával és nála kétszer nagyobb macskákkal, az összes sajtóterméket felfalja (literally), és nem tudom, éjjel mit szokott csinálni, de ma nem volt telefonvonalunk.
Itt éppen Lukréciát alázza.

Open Stage: Aranka, szeretlek!

Sohase a szexet akartam. Nékem a lélek fontos, és ném á tésty! Ezt örökre jágyezd meg.

Guillemots-Get over it

Hoppá

Van egy kis abroncs a fejemben, ami pillanatnyilag nem funkcionál. Vagyishogy de; inkább az a baj, hogy ott van..merugye, nem kell a fejbe abroncs. Minek az oda. Ez hülyeség, kérem.
Ám kétségtelen: lebenylüktetésem van. Volt már rosszabb, mindazonáltal tegnap is kitettünk önnön magunkért. (Isten éltessen, Tatyikám! Ez a te napod -de most téényleg- és el is képzelem a fejecskédet, hogy máma milyen...:)
A múlatás fogalma újabb dimenziókkal bővült számomra, hisz' tegnap először látogathattam el a Piaf nevű rettenetes lebujba Katáékkal. A Korvintetőn kezdtünk, ahol sok pofátlanul fiatal művészsrác tömörült, hogy részt vegyen a "Rosszak vagyunk, de azt hisszük, hogy nem, viszont elgondolkodtathatna minket, hogy ingyen csináljuk" könnyűzenei fesztiválon. Itt hédereztünk kicsit, Andikám is jelen volt, elmesélte, hogy milyenek az érzelmei, meg az esküvőt (jó volt). Aztán Kata, akinek ismét sikerült mohítót vennie fröcsike helyett, kiadta az ukázt: indulunk, percet se várunk (általában ezt csinálja). Így hát erőltetett menetben eljutottunk az Instant nevű, gyanúsan jófej kocsmába; itt elveszítetük egymást, majd Tatával dalokat írtunk a jelenlévő ismeretlenekről. Gyönyörű volt, ontottuk a rímeket, bár ezek közül egyet se tudnék felidézni már. A "Tesztoszteron-hordó" és a "Férjhez megy a Fapina" maradt meg. De csak ennyi.
Aztán innen is távoznunk kellett, miután felköszöntöttük Tateszt, bár az egyszerre nagyon sok szót kimondó Dani még maradt volna; átrángattuk. Piaf. Sok kidobó. Ezeré' bemegyünk:lefogyasztható. Mísz csaj a pultban, mellesleg remekül jártam, mert a jégerrel szinte meg is ittam a belépőm...A hely fenti része, úgy tűnik, okkultista hagyományokra épít: alig látni valamit, gyertyák, a sarokban vélhetőleg bárányvért iszik néhány arc. Lent: kicsit dohos, kimustrált plüssfotelok (forgós!), a déjé a masszív részegség felé tendál, de előtte még elindítja Kvín összest. Tata rinyál, miért jöttünk ilyen korán, és tényleg nincs még senki, de Joli beígéri, hajnali hatra tömeg lesz. És ekkor van nagyjából fél egy...sebaj. Igyunk, tánc, érkezik egy félvilági csoport, meleg sráccal a főszerepben; vele táncolok később (szerintetek ki vezet?:), sikongat, amikor megpörgetem. Cukiság, de azért nem esik jól, hogy közli: a cökxponból járt egy sráccal, aki valószínűleg nekem is tetszett. Graham Chapman-szindróma (ld. meghalt, amíg élt, meleg volt, aztán beleszerettem).
Aztán tényleg tömörül a helyen sokmindenki, köztük az a vörös srác Szegedről, aki ezúttal meg is kérdezi, honnan ismerjük egymást: Mondom nem ismerjük, de Szegedről. Persze nővel van. Szép nővel.Pöhh.ű
Egyszercsak nagyon fáradt leszek, és a zene se motivál; Tata is nyűgös, hazamegyünk, Joleszt az udvarlók gyűrűjében hagyjuk (nem egy szívet tört most is össze a kis hamis:)
A metró meg éppen nyit, ahogy odaérek. Bingó.
Most már meghalhatok:voltam a Piafban.
Mellékelek egy képet Joliról és Csipetkéről, aki segít neki fordítani.

In the death car

Világom, a csodálatos

Meggyöttem! Hitték volna?! Hogy egyszer önökhöz is elgyön az Ingerszegény Falke?
Naugye.
Megérdemeltem már egy szép blogot, ahol majd semmiről sem fogok írni, azt is csak magamnak, mivel különösebben nem fogom reklámozni.
Megígérhetem, hogy nem fogok politizálni, képeket feltenni kinyomott pattanásokról (jó, ez nem biztos), vagy a néhai Hít Lezsert ajnározni. Mást se, respectively. (Néha angol szavakat használok majd).
Most megyek, szétválasztom a macskákat; Csipetke, a gerincvelősérült kiscica játszani szeretne Gönyűvel, amit ez nehezményez.
Búcsúzóul néhány kép, beszédes. Vagy egy.