Elmondom önöknek, ami hülyeség

Most elmondom. Vagyis mingyár elmondom. Má mondom is. Ja, még nem.
Na.
Rájöttem, hogy nem kell hivatalosan okosnak lenni ahhoz, hogy okos legyek. Igen, mostanában felsejlett előttem, hogy esetleg lehetnék dottoressa, vagy legalábbis doctorandus Szegeden, de...aztán elgondolkodtam. Ha tényleg szeretnék kutatni (?), akkor milliméterre be kell határolni a területet, ami érdekel. No most vajon van-e bármi közöm a színházhoz-performanszhoz? Oké, van, de elég kitartásom valószínűleg nincs. A saját írásaimmal kapcsolatban rettenetes kétségek gyötörnek, a fordításoknál viszont minden sokkal megfoghatóbb és hozzám közelebb áll. Másrészt félek az elutasítástól, a pillanattól, amikor a tekintélyelvűség szikkadt, hímnemű ágai ítélkeznek majd a kis bölcsészlány felett. Erre meg mondhatjátok, hogy te kudarctól félsz, nem bízol magadban, ezért inkább menekülsz...stb. Pedig komoly felindulással vetettem magam a dologba pár héttel ezelőtt, és igazából most sem hiszem, hogy ne lennék alkalmas. Csak...nem biztos, hogy egész életemben elméletekkel szeretném sütni az agyam, miközben várom, hogy valaki meghaljon, és én státuszba kerülhessek az egyetemen.
Értitek, ugye? Annyi minden van. Bumbus majd jól lecsesz:)
Mellesleg, szép nap a mai, mert:
-a református közösség megnyitotta felújított templomát, így most egész nap magasztosakat énekelnek torkukszakadtából; ha elfáradnak, húzzák a harangot, és nagyon boldogok.
-most olvastam, hogy van olyan, hogy valaki agy nélkül születik. Joli, eszembe jutottál.
Mellékelek egy képet, mint mindig; Önök szerint érdemes lenne felvennünk posztgraduális képzésre?