2009. augusztus 27., csütörtök

Gönyű egén sötét, kismacska alakú felhők gyülekeznek, sőt, már a vihar is kitört.

2009. augusztus 26., szerda

Ha Gyuszusnak van egy kis ideje, beszarik.

2009. augusztus 25., kedd

Az arcom beesett valahova.

2009. augusztus 17., hétfő

Én senkit sem szeretek magamnál jobban, remélem, ez nem baj.

2009. augusztus 16., vasárnap

Beláttam, hogy az új magassarkúm egy számmal kisebb a lábamnál, és betettem a többi szép, hordhatatlan cipőm mellé.

2009. augusztus 15., szombat

Az ingerszegénységi mutató sajnálatos módon kilengett, és magával sodorta utolsó agysejtjeim.

2009. augusztus 11., kedd

Most már kicsit sikerült kibeszélnem magam, úgyhogy nem leszek öngyilkos. Mondjuk úgyis biztos elfelejteném az akasztást, ha valaki elkezdene gumicukorral dobálni, vagy arra jönne egy aranyos cica.
Most például szívesen felakasztanám magam hirtelen ötlettől vezérelten, de biztos nem túl kellemes, meg az anyukámnak se esne jól.

2009. augusztus 10., hétfő

Társkeresőbe

Olyan fiúval szeretnék megismerkedni, aki szimpátiáját péniszével is képes kifejezésre juttatni.

2009. augusztus 9., vasárnap

Meg az is eszembe jutott, hogy annyi mindent nem tudok a dolgok mikéntjéről, hogy jobb letenni a szóban forgó dolgokról, mert a spekuláció rút dolog, és előbb-utóbb visszaüt. de akkor hogy legyek csak úgy?
A gerincsérültek támadása és a hormonháztartási problémák közepett direkt jó, ha az ember élete (?) nagy (?) szerelme újdonsültházas-fotóit nézegetheti.

Itthon

Ma érkeztünk haza, kissé feldúltan. No nem a Tisza-parton történnek tragédiák, hacsak szüzességem dicső sztoriját nem számoljuk ide (bár az inkább brazil szappanopera és görög trázsedi elegye).
M. Béját szombaton elütötték biciklizés közben, eltört a gerince. Szerencséje volt, teljesen rendbe fog jönni, ma műtötték, és jövő héten is fogják. Kap csavart, vidám és teljes életet élhet gépemberént.
Tanulság: a fővárosban NEM BICIKLIZÜNK. Tudom én, hogy nagyon menő dolog, mer biciklisfutár, meg kritikálmáz és lengetjük a kerékpárt, de én nem nyomorodnék meg vagy pusztulnék el egy szubkultúra érdekében. Pedig szép, meg minden, biciklizni jó, környezetvédő, mindenki azt a szegmensét emelheti ki, ami a legmegfelelőbb a saját lelke, környezete és identitása szempontjából, csak arról az egyről ne feledkezzünk meg, hogy ezt Budapesten nem lehet megélni. Vagy ha igen, extrémsportnak számít.
Elnézést, ha túlságosan borúlátó vagyok, de én magam nagyon félnék, és szerintem joggal.