90' Magyarország

Igen, megint. Volt már szó a zenéről, hogy korábban alábecsültem, de mégis milyen zseniális dolgok születtek akkor... Nem szóltam azonban a sötét oldalról. A teljesség igénye nélkül, a többit ide várom, lehetséges poszt-folytatás!
Tüdőig érő szoknya/nadrághoz hasvillantó top.
Neonsárga, neonzöld, neonrózsaszín bármi.
Pólók egy méretben, mintha azt bárhová fel lehetne venni a tesiórán kívül (nem, akkoriban nem voltak dizájnpólók).
Sergio Tacchini, a MÁRKA.
HAWKS-dzsekik (bordó-zöld).
Biciklisgatya mindenkinek.
"Talpas gatyó". Def: talp alatt harisnyaszerűen ívelő pamutnadrág; bárkinek zongoralábat csinál.
Hajpántok-ráfok meg az az eszköz, amivel átrántod a hajadat a hajad lyukán. Elvileg lehetett vele tizenötféle frizurát csinálni, na abból egy ha összejött.
RÉPANADRÁG. Ez különösen súlyos talpas gatyó(lásd fentebb)-effektus farmerba oltva.
Írjatok még ilyeneket. Modoros? Leszarom.

Bréking nyúz!
Ropi mondta, nem is tudom, hogy mehetett ki a fejemből: CUMIK. Kicsi, nagy, műanyag. Rózsaszín, zöld, kék, sárga. Minél több volt, annál menőbb lehettél...
A beszárított frufrut is mondta, de az..hemm...egyeseknél még most is dívik.

Álom

Kicsit felkavaró az új blogdizájn, nem? Na, majd finomítom.
A lényeg: tegnap hajnalban kellett kelnem. Amikor szólt az ébresztő, álmomban éppen egy kis, gömbölyű fekete fülbevalót tettem a fülembe, pedig ilyenem nincs is.
Felültem, láttam, hogy mindkét macska a lábamon fekszik kifliben, simogattam őket egy kicsit, majd feltápászkodtam.
Fogtam a köntösöm, hogy felvegyem, amikor furát tapintottam benne.
Egy kis, gömbölyű fekete fülbevaló volt az.

BRMC

Ezt is D-nek köszönhetjük, hallgassátok szeretettel!

Termés

"Lackónál egy filmvetítő partit szervezek. Keresztényekkel, mert tudnak viselkedni."

"Csak ne rontsák tovább az egészségem, és én tényleg boldog vagyok az emberekkel."

"Én nagyon szeretek így biózgatni is."

Imádom, amikor azt mondja, "údzs" meg "vadzsok".

Ha valamit leszarok, az a Forma-1.

Mire jöttem rá (nagyon vizilofikus)

Mosogatás közben oly' jó gondolkodni. Főleg az emberi kapcsolatokról, "életről, halálról, szerelemről", ezt régebben mondtuk mindig a bátyámékkal.
Na de hogy most.
Szóval ott kalamoltam a forró vízben, és ráébredtem, hogy egy kapcsolat nem épülhet kompromisszumokra, mert az rég rossz. Megnézed, és azt mondod, "jó, hát ő ilyen meg ilyen, én más vagyok, próbáljuk meg". Hát ez milyen rettenetes már. Rájöttem, ez nálam nem tud működni: először csak a teljes elfogadás van, amikor még az is tetszik az illetőben, amit utálnál valakiben, akibe nem vagy szerelmes. Utána meg jöhet a "hát ez nem hajtja le a vécédeszkát, majd szólok" "ez nem hajtotta le most se, bazmeg" stb. Mindegy, igazából nem értek ehhez, mert freak vagyok, de nekem nagyon kell a szerelembe való belebutulás. Utána persze még én is rájöhetek, hogy:
-ez az ember valójában büdös;
-azokat a dolgokat nem is viccből mondta;
-skizofrén.
Azért reménykedem, hogy ennyire nem leszek hülye soha. De az a kis őrület az elején, az muszáj.