BRMC

Ezt is D-nek köszönhetjük, hallgassátok szeretettel!

Mire jöttem rá (nagyon vizilofikus)

Mosogatás közben oly' jó gondolkodni. Főleg az emberi kapcsolatokról, "életről, halálról, szerelemről", ezt régebben mondtuk mindig a bátyámékkal.
Na de hogy most.
Szóval ott kalamoltam a forró vízben, és ráébredtem, hogy egy kapcsolat nem épülhet kompromisszumokra, mert az rég rossz. Megnézed, és azt mondod, "jó, hát ő ilyen meg ilyen, én más vagyok, próbáljuk meg". Hát ez milyen rettenetes már. Rájöttem, ez nálam nem tud működni: először csak a teljes elfogadás van, amikor még az is tetszik az illetőben, amit utálnál valakiben, akibe nem vagy szerelmes. Utána meg jöhet a "hát ez nem hajtja le a vécédeszkát, majd szólok" "ez nem hajtotta le most se, bazmeg" stb. Mindegy, igazából nem értek ehhez, mert freak vagyok, de nekem nagyon kell a szerelembe való belebutulás. Utána persze még én is rájöhetek, hogy:
-ez az ember valójában büdös;
-azokat a dolgokat nem is viccből mondta;
-skizofrén.
Azért reménykedem, hogy ennyire nem leszek hülye soha. De az a kis őrület az elején, az muszáj.