MH Karácsony

Betegen fetrengve mit lehet otthon csinálni? Én az arckönyvet lapozgattam, és ott izgalmas dolgokat tudtam meg. Van, aki férjhez megy, és egy percre se engedi, hogy ezt a tényt figyelmen kívül hagyjuk; mások folyton isznak; van, aki undorító romantikus számokat gyűjtöget, elég homályos okokból. Kutakodás közben találtam rá "Céges karácsony" címmel szereplő fotókra. Jól szituált fiatalok alkotnak tökéletes összhangot hipermodern kocsmaháttérrel, kezükben koktélok, összeborulás, multikulti, hónaljtáska.
Na, akkor elképzeltem, milyen lenne a cégesbuli tanároknak.
Színhely: A Tanári Szoba. Tavalyi, már farsangkor kiszolgált, gyermek-hajtogatta girlandok függnek. Fact: a suliban lépcsőről vattapamacs-hóvihar hull alá (nekem az tetszik).
Napközis tea korlátlan mennyiségben. Zsíros DESZKA.
Székreülős játék Máté Péter dallamaira.
Pedagógusok fenyőággal fenyítik egymást.
Az igazgatóhelyettesek mindenki rendelkezésére bocsátják a kávégépet.

Ismét pedagógia

Ma megkértem a gyerekeket, hogy írjanak százszavas fogalmazást a legjobb barátjukról (csomó melléknevet tanultunk leíráshoz). Zoli azt üvöltötte:"Énnekem a faszom a legjobb barátom!"
Mondtam, használjon álnevet.
Ha tényleg megírja, azt fogom mondani, túl sok időt tölt a barátjával, és már teljesen olyan, mint ő.

The third coming

Most mindenki vicceset vár, de még nem tudom, mi lesz belőle. Én is azt szeretném, de kicsit le vagyok kókadva, még akkor is, ha nem a klasszikus módon. Éppen ez most a lényeg. Kizártnak tartom, hogy felnőttem volna, mégis kezd ellepni a kozmikus magány.
Kényszeresen cipelek egy szatyrot, még ha nem is a teszkós fajtából (ha az lenne, szívesebben szabadulnék tőle:), és nem tudom letenni semmilyen kínálkozó felületre.
Kár volt a libidó miatt aggódni; az éppenséggel van, a gond, hogy más nincs.
Sanyi bácsi mondta:

"Annyi öröm jut néked, a mennyit hordsz te-magadban,
S annyi keserv, mennyit más-is okoz, magad-is."

Revival

Nos, túl kell lépnem az új perverziómon legalább jövő hétvégéig, ez nem állapot, hogy képes vagyok a képeit nézegetni (jó, igazából bámulni nyálfolyatva).Öregedésem kezd egyre megalázóbb formákba tömörülni.

Ma megláttam a lehető leggyönyörűbb arcot. Under the influence.

The Spinster

Jaj, de jó lenne, ha minden így maradna, és soha többet nem kellene lájf partnert keresni! Ha nem kell dugni, semmit se kell.
Nem kell eltűrni, hogy valaki rámtehénkedik alvás közben.
Nem kell meghallgatni.
Nem kell elmennem otthonról, hogy nála aludjak (utálom ezt).
Nem kell kefélni, amit kb. a harmadik alkalom után úgyis megunok.
Nem kell eltűrnöm, hogy nincs tej a reggeli kávéhoz.
Nem kell borzalmas zenéket hallgatnom, és közben hümmögni, hogy "igen...ez nagyon jó, de tényleg".

Hamisítatlan, igazi vénlány vagyok! Nem az a fajta, aki lassan belekeseredik az állandó várakozásba; én már gyerekkorom óta erre/ennek készülök! Viszlát család, gyerekek, közös hitel; helló, macskák, félkész ételek, gyümölcsjoghurtok, tévéműsorok!

Stohl Bucinak Patrick Swayze-emlékfrizurája van, George Michael beütéssel.