The third coming

Most mindenki vicceset vár, de még nem tudom, mi lesz belőle. Én is azt szeretném, de kicsit le vagyok kókadva, még akkor is, ha nem a klasszikus módon. Éppen ez most a lényeg. Kizártnak tartom, hogy felnőttem volna, mégis kezd ellepni a kozmikus magány.
Kényszeresen cipelek egy szatyrot, még ha nem is a teszkós fajtából (ha az lenne, szívesebben szabadulnék tőle:), és nem tudom letenni semmilyen kínálkozó felületre.
Kár volt a libidó miatt aggódni; az éppenséggel van, a gond, hogy más nincs.
Sanyi bácsi mondta:

"Annyi öröm jut néked, a mennyit hordsz te-magadban,
S annyi keserv, mennyit más-is okoz, magad-is."

The Spinster

Jaj, de jó lenne, ha minden így maradna, és soha többet nem kellene lájf partnert keresni! Ha nem kell dugni, semmit se kell.
Nem kell eltűrni, hogy valaki rámtehénkedik alvás közben.
Nem kell meghallgatni.
Nem kell elmennem otthonról, hogy nála aludjak (utálom ezt).
Nem kell kefélni, amit kb. a harmadik alkalom után úgyis megunok.
Nem kell eltűrnöm, hogy nincs tej a reggeli kávéhoz.
Nem kell borzalmas zenéket hallgatnom, és közben hümmögni, hogy "igen...ez nagyon jó, de tényleg".

Hamisítatlan, igazi vénlány vagyok! Nem az a fajta, aki lassan belekeseredik az állandó várakozásba; én már gyerekkorom óta erre/ennek készülök! Viszlát család, gyerekek, közös hitel; helló, macskák, félkész ételek, gyümölcsjoghurtok, tévéműsorok!