Most mindenki vicceset vár, de még nem tudom, mi lesz belőle. Én is azt szeretném, de kicsit le vagyok kókadva, még akkor is, ha nem a klasszikus módon. Éppen ez most a lényeg. Kizártnak tartom, hogy felnőttem volna, mégis kezd ellepni a kozmikus magány.
Kényszeresen cipelek egy szatyrot, még ha nem is a teszkós fajtából (ha az lenne, szívesebben szabadulnék tőle:), és nem tudom letenni semmilyen kínálkozó felületre.
Kár volt a libidó miatt aggódni; az éppenséggel van, a gond, hogy más nincs.
Sanyi bácsi mondta:
"Annyi öröm jut néked, a mennyit hordsz te-magadban,
S annyi keserv, mennyit más-is okoz, magad-is."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése