Genetika

Mér' kell engem folyamatosan a testsúlyommal baszogatni? Bezzeg, aki kövér, azt kíméljük, jujujuj, egy szót se a túlsúlyáról.
Én ezt teljesen megértem, nem is teszek soha megjegyzéseket, de akkor ezt visszafelé miért nem várhatom el? Nem, nem tudok meghízni, de ez SEM egészséges. Különösen taszít, ha azzal viccelődnek, hogy biztos fogyókúrázom, sőt anorexiás vagyok.
Egy dolog vigasztal: somolyoghatok, amikor a nők kárörvendőn néznek rám, és közlik, hogy "hát huszonéves koromban én is ilyen voltam, és most nézz meg...", ugyanis velük ellentétben én tényleg soha nem fogok meghízni.

Ma szép, mondhatom

Reggel, a Köki lépcsőjén felfelé áradó tömegben megbotlott előttünk valaki; majdnem orra bukott.
Mellettem egy hölgy azonnal felszisszent: "Úristen, majdnem rám esett!" Én megjegyeztem szociálisan érzékenyen*: "Vagy...majdnem elesett." "Hát igen, de akkor hátraesett volna, és agyonüt...egy ilyen nagy ember..."
Az ember közepes volt, és a helyzetből adódóan csak előre eshetett volna.
Sok a retardált seggfej ebben a városban.




*szentimentáliSsan