Még ma is. Ha tetszik, ha nem, minden sora aranyat ér, habár, és John Lennonnak itt igaza volt, Yoko eredeti kijelentéséhez (WITNOTW) maga a dal nem ér fel.

A négyezer forintnál csak egy valamit szeretek jobban: az ötezer forintot.

90' Magyarország

Igen, megint. Volt már szó a zenéről, hogy korábban alábecsültem, de mégis milyen zseniális dolgok születtek akkor... Nem szóltam azonban a sötét oldalról. A teljesség igénye nélkül, a többit ide várom, lehetséges poszt-folytatás!
Tüdőig érő szoknya/nadrághoz hasvillantó top.
Neonsárga, neonzöld, neonrózsaszín bármi.
Pólók egy méretben, mintha azt bárhová fel lehetne venni a tesiórán kívül (nem, akkoriban nem voltak dizájnpólók).
Sergio Tacchini, a MÁRKA.
HAWKS-dzsekik (bordó-zöld).
Biciklisgatya mindenkinek.
"Talpas gatyó". Def: talp alatt harisnyaszerűen ívelő pamutnadrág; bárkinek zongoralábat csinál.
Hajpántok-ráfok meg az az eszköz, amivel átrántod a hajadat a hajad lyukán. Elvileg lehetett vele tizenötféle frizurát csinálni, na abból egy ha összejött.
RÉPANADRÁG. Ez különösen súlyos talpas gatyó(lásd fentebb)-effektus farmerba oltva.
Írjatok még ilyeneket. Modoros? Leszarom.

Bréking nyúz!
Ropi mondta, nem is tudom, hogy mehetett ki a fejemből: CUMIK. Kicsi, nagy, műanyag. Rózsaszín, zöld, kék, sárga. Minél több volt, annál menőbb lehettél...
A beszárított frufrut is mondta, de az..hemm...egyeseknél még most is dívik.

Álom

Kicsit felkavaró az új blogdizájn, nem? Na, majd finomítom.
A lényeg: tegnap hajnalban kellett kelnem. Amikor szólt az ébresztő, álmomban éppen egy kis, gömbölyű fekete fülbevalót tettem a fülembe, pedig ilyenem nincs is.
Felültem, láttam, hogy mindkét macska a lábamon fekszik kifliben, simogattam őket egy kicsit, majd feltápászkodtam.
Fogtam a köntösöm, hogy felvegyem, amikor furát tapintottam benne.
Egy kis, gömbölyű fekete fülbevaló volt az.

BRMC

Ezt is D-nek köszönhetjük, hallgassátok szeretettel!

Termés

"Lackónál egy filmvetítő partit szervezek. Keresztényekkel, mert tudnak viselkedni."

"Csak ne rontsák tovább az egészségem, és én tényleg boldog vagyok az emberekkel."

"Én nagyon szeretek így biózgatni is."

Imádom, amikor azt mondja, "údzs" meg "vadzsok".

Ha valamit leszarok, az a Forma-1.

Mire jöttem rá (nagyon vizilofikus)

Mosogatás közben oly' jó gondolkodni. Főleg az emberi kapcsolatokról, "életről, halálról, szerelemről", ezt régebben mondtuk mindig a bátyámékkal.
Na de hogy most.
Szóval ott kalamoltam a forró vízben, és ráébredtem, hogy egy kapcsolat nem épülhet kompromisszumokra, mert az rég rossz. Megnézed, és azt mondod, "jó, hát ő ilyen meg ilyen, én más vagyok, próbáljuk meg". Hát ez milyen rettenetes már. Rájöttem, ez nálam nem tud működni: először csak a teljes elfogadás van, amikor még az is tetszik az illetőben, amit utálnál valakiben, akibe nem vagy szerelmes. Utána meg jöhet a "hát ez nem hajtja le a vécédeszkát, majd szólok" "ez nem hajtotta le most se, bazmeg" stb. Mindegy, igazából nem értek ehhez, mert freak vagyok, de nekem nagyon kell a szerelembe való belebutulás. Utána persze még én is rájöhetek, hogy:
-ez az ember valójában büdös;
-azokat a dolgokat nem is viccből mondta;
-skizofrén.
Azért reménykedem, hogy ennyire nem leszek hülye soha. De az a kis őrület az elején, az muszáj.

Rehab

Megrázott a hír. Mindig is reménytelen volt, a szeme valahogy halott, és most már ő is. A hangja viszont élni fog.

Ééés következzék a kapuzárási pánik-érzetű, némileg kényszeredett visszatérésem a rakkenroll életformához.
Mindenki elvigyázzon az útból!

Lehetek büszke csupán arra, hogy túlélek? Az kielégítő?

Kategóriák

"pont gondolkodtam is h mik vannak
1. szeretlek és járunk, és jó
2. szeretlek és járunk de nem jó
3. szeretlek nem járunk és nem jó
4 nem szeretlek járunk nem jó
5. nem szeretlek nem járunk jó
io: ezt nyomom a blogra, jó?"

Nyomás

Szóval tegnap virradóra azt álmodtam, hogy Pusi barátommal közösen előadjuk a Sziget fesztiválon az alábbi dalt, mivel David Bowie ezrek közül választott minket, hogy tegyük meg. A fura csak az volt, hogy mi valahogy oldalt álltunk a színpadon, nem is a közönséggel szemben, és rettenetesen énekeltem. Az utolsó emlékképem az, hogy lázasan keressük a koncert hangfelvételét, de szerencsére nem találtuk meg, felébredtem.

Nothing but the truth

Kicsinyes, gonosz és undorító vagyok.

Ha szép, nagymellű lányt látok, belebetegszem az irigységbe, és el nem tudom képzelni, hogy kellhetek én bárkinek, amikor ott vannak ezek
is.
Ha egy véletlen folytán kiderül, hogy rossz az alakjuk vagy csúnya a seggük, felpezsdül a vérem, mosolygok, és kedvtelve nézegetem a fenekemet a tükörben.

Kicsinyes, undorító és gonosz vagyok, de felettébb egyszerű is.

Az Bácsirul.

A Bácsi.
Másodszorra találkoztam vele, ugyanúgy a buszra várakozva, mint első alkalommal. Megkérdezte, elment-e a busz (ezúttal a 95-ös, először a 36-os után érdeklődött). Aztán belekezdett a már ismert kvázi-monológba.
Hogy tudom-e, mit jelent a nagy szám. Igen, mondtam, már találkoztunk (ekkor döbbentem rá), ez azt jelenti, hogy...jó ember vagyok? Igen, nagyon helyes, áldott jó lelkem van, na és mit jelent az, hogy felfelé görbül a szám széle? Hogy optimista vagyok. A kis fülemből derül ki, hogy vagy jó tanuló voltam, vagy az lehettem volna (és valóban a kettő között valahol). A szemöldököm mély gondolkodásra utal.
Talált a Bácsi egy rejtett kitüremkedést is a fejemen, ami zenei érzékre utal.
Kérdezte, tudom-e, mit jelent a lefelé görbülő orrom. Akartam mondani, azt, hogy zsidó vagyok, de nem akartam megzavarni a narratívát. Kiderült, pedagógusként tudok fegyelmet tartani, és ha férjem lesz, őt is remekül irányíthatom majd.
Fény derült arra is, hogy a nők okosabbak a férfiaknál (mivel mindkét agyféltekéjüket használják), de ezt legjobb titkolni, így a Bácsi.
Végül jött a busz, ő nem arra várt, amire én, felpattantam, elköszöntünk. Mosolyogjak sokat, attól minden lány még szebb.
Egyébként nem is esett nehezemre.

Vanitatum vanitas

Én vagyok a legszebb, na.

Ungás

Kértek, hogy írjak. Mondám: nincs ihlet, inspiráció vagy legalább tejföl (ez nem igaz, van tejföl, még ha fel is használtam egy részét, pótoltam a hiányzó hányadot).
Kontemplálok, ami egy csúnya szó, és modoros is. Mindazonáltal a következőkre ébredtem rá:
-a Dószon és a haverok c. opus olyan, mintha maszturbációra kényszerítenének, amikor pedig nem is kívánod magad. Esetleg, kissé más hangulatba kerülve olyan is lehet, mint egy hosszan elnyújtott előjáték. Ez a sorozat koncepcióhoz is remekül illik: úgy unalmas, hogy aztán nem lesz semmi. Soha nem történik semmi, hiába próbálnál benézni a nyúl mögé.(Mintha nem tudnád, hogy a nyúl az.)
-némileg szét vagyok zuhanva a tanévvégi dolgok miatt, hogy most se nem van, se nem nincs semmi, viszont szomorú vagyok a kölykeim miatt.
-nem dohányzom, és ez felvidít.
-olvasom a tetovált lány második részét, ez se irodalom, de letehetetlen, jól szórakozom.
Kifogytam az ötletekből, megyek, bekenem magam tejföllel.

Zsuzsika megmenti a napot

Tata: "vörös kutya, vörös ló, vörös ember egy se jó"

Pítör: "szép a faszom szép a ló,ember hátán enni jó"

További vörzsönöket küldjetek, épp' ráérek.

Bá

Úgy döntöttem, megint én leszek az, aki frivol vicceket süt el, miközben egyik lábáról a másikra áll.
Valakinek lennie kell.
(A majommal is.)