Én nem tudnék hippifesztiválra menni. Bűzös rasztahajak, sarazás, mezítláb járás, idegesítő reggizene, meghatározhatatlan nemű utódok, akiket a szüleik engednek éjjelig fennmaradni.
Ízig-vérig kispolgár(i) vagyok.
A nyaralás ilyen: olcsón, ám kényelmetlenül utazunk, a szállásunk nem sátor, hanem apartman, folyó vízzel. Magunk főzünk, de egy-egy nap elmegyünk valahová enni, bár sosem rendeljük a legdrágább fogást. Egy ember közülünk desszertet fogyaszt, melyre irigyen tekintünk mindannyian, gondolkodva, nem lett volna-e jó nekünk is kérni. Aztán beérjük egy kávéval, igyekezvén meggyőzni magunkat döntésünk helyességéről.
A parton rábeszéljük magunkat napernyő bérlésére, majd dölyfösen tekingetünk ki alóla. A vízben legfeljebb tíz percet bírunk ki.
Este, a kocsmában egy-egy sört rendelünk, a vérmesebbek gin-tonicot.
Templomok vagy múzeumok meglátogatásánál minden (ingyenes)szórólapot begyűjtünk, mondván, azon is látszanak a híres freskók és festmények. Aki ennyivel nem éri be, képeslapot vesz, a közép-középosztály vagyonosabbjai megengedhetnek maguknak egy Klimt-naptárat, csillagászati összegért.
Én szeretek közhelyesen nyaralni!
1 megjegyzés:
nyomasztóan ilyen
Megjegyzés küldése