Uncsizás

Ma arra jöttem rá, hogy ha belegondolok, mik történetek már velem a Zéletben, ami a párkapcsolati randizónát illeti, egy hazai kapcsolatnak sincs több realitása, mint egy cross-continent szerelemnek. Paraszt itt is, ott is akad. Jelentkező is. Csalódás is. Amikor megismerkedem valakivel, és egggészen pontosan tudom, hogy soha nem fog felhívni, hiába mondja, akkor az áthidalhatatlanabb, mint a párszázezer(mit én tudom, hány??) kilométer.

And now something completely the same

Több villamosszékre lenne szükségünk. Az az egy már nem elégíti ki a pedagógiai igényeket. Ez még fontosabb lehet, mint a fénymásoló megjavíttatása.

"Én vagyok a hetes, bazmeg"

Ezt mondta ma Szabi, amikor éppen beléptem volna a terembe, és ő elsuhant előttem. Sokat kacagtunk később. Amúgy is vicces fiú, kényszermozgásokkal.
Ezenkívül értekezlet is volt ma, bejelentették, hogy soha többé ne számítsunk túlórapénzekre, meg hogy a pedagógusoknak Hollósi G. szerint nyolc órát a munkahelyükön kell tölteniük, mint minden rendes embernek, nem ám csak úgy lógázni a lábat egész nap, és különben is, abnormálisan sok szabadságunk van (!!!), ezért abból már korábban levettek öt napot. Erre Zsóka elég penge módon felvetette, hogy akkor biztosítsák a munkavégzéshez szükséges feltételeket, mint például használható számítógépek és fénymásolók, valamint elegendő hely a tanáriban...
Ráadásul most Emire és rám akarnak sózni egy külön szakkört, mivel az ötödikes szülőknek megígérték, hogy emelik az angol óraszámát felsőben...ugyanakkor ez nem rendes óra, mert itt mással kell foglalkozni, nem szabad azt venni, amit órán...furi, na. Ja, fizetni meg nem nagyon fognak, most is gondban vannak a túlórákkal. A végén jött az implicit fenyegetés, hogy a színvonalat ennek dacára fenn kell tartani, és milyen jó, hogy van állásunk, amikor "válság van".
Azt is megtudtam, ha meghalna az anyám, két napig nem kellene bemennem dolgozni.

De

Pedig jő. Csak nagyon messziről, és hegyeken szökellve, úgy gondolom.

Nem is/A gyűlölet napja

Szerintem nem is jön a postás, bár felőlem otthon is maradhat, vagy vigye máshova a szarjait. Meg különben is...hülyeség az egész...
Ma mindenki az egy idegszálamon táncolt, úgyhogy kicsit elegem van, bár a nap végére kezdett javulni a helyzet, s volt néhány szép pillanat is. Jó pedagógus-gyakornokként már megtanultam, hogy bizonyos gyermekeket gyűlölni kell, és a mielőbbi, ám annál hosszabbra nyúló kínhalálukat tervezgetni. Van, akit felgyújtanék, másokat vízkúrára fognék, megint másokkal pedig a Ulyssest olvastatnám, éjjel-nappal, ételtől-italtól megfosztottan.
Így megy ez.
Lehet, hogy tényleg meg kéne ma inni egy sört a kolléganővel, de ő könnyen beszél, mivel alig van órája, és azt is valaki mással tartja együtt...ezeknek a skandinávoknak is csak születni volt nehéz.

Mr. Postman

Falke postást vár, várja a postást. Csomaggal érkezik. Trallalaaa!

Áj riport tu jú, Missz

Helyzetet jelentek. Ma 2009. február 16-a van, hiányzó nincs.
Rövid betegeskedés után (úúdejóvolt) visszatértem a pulyák világába. Kitörő lelkesedéssel fogadtak, bár a kilencedikeseket szívesen látnám forró láván vagy üvegcserepeken térdepelni, és ha netán arra kerülne a sor, hogy izzó vasdarabokkal kellene csipkedni őket, hát nem zárkóznék el a kihívás elől. Bár itt is vannak kivételek.
A nyolcadikosokat viszont ezúton is (hehe, bizonyára olvasnak engem, amikor nem a Dzsekeszt nézik, vagy a Hillári Duff nevű gyermekprostituált munkásságában mélyednek el)megdicsérem, igen szépen dolgoztak ma, dolgozatírás alatt is parekszelansz volt minden.
Egyébként:
-nem tudom, miért vagyok hajlandó Hevön Sztrít Szevönt hallgatni a rádióban;
-lehet, hogy hozzámegyek egy dokkmunkáshoz, aki a tengerentúlon él;
-pénteken lesz a kamionos buli, de nekem a suliban kell rohadnom este nyolcig, hogy a tanulóifjúság farsangozhasson, anélkül, hogy megkéselnék egymást a folyosón;
-ismét gyógytornára fogok járni a térdemmel, Géza doktor odaküldött.

Bájdövéj,eléggé házasodós időket élünk manapság...csak tudnám, mire fel?!

Nos, utólag küldenék nyárias slágert mindenkinek! Esik a hó, hogy toszná meg magát.