Pulyákrul

Ha nekem gyerekem lesz (höhö), lusta leszek a képességeit/készségeit fejleszteni.
Nem fog:
-klasszikusokat hallgatni a hasamban, amikor még benn lakik;
-születésekor táltos-szittya fakádba pottyanni, miközben valaki ősmagyar rigmusokat kántál a háttérben;
-óvodáskorában képességfejlesztő játszóházba járni. (Ott megölik a lelket).
Valószínűleg
-népdalok helyett Dusty Springfield slágereit fogom üvölteni neki otthon
-ha mesét kell olvasni, két percen belül kómába zuhanok (családi örökség; ezért tanultam meg olvasni idejekorán, na EZ a képességfejlesztés!)
-nézhet majd olyan rajzfilmet, amiben kulcsmotívum a pusztítás (melyikben nem?)

Reménykedjünk, hogy sosem szülök senkit.

Tűnődés

Assz'em a kelleténél kicsit többet gondolok Angelinára, de ez inkább az ő hibája, mint az enyém. Egyelőre még nem érzem veszélyben az identitásom.

Nem vicces

Miért hivatkozunk a természetre?
Minden, amit a nyelv által hozunk létre--és mi az amit nem?!--konstrukció, mi találtuk ki, nincsen neki magja, legfeljebb olyan, ami egy szintén általunk létrehozott fogalomban gyökeredzik.
Természetes, hogy egy nő gyereket akar. Aki nem akar, az nem is nő. Természetes az is, hogy a férfinak saját térre van szüksége, és gyakran nem mosogat, mert természetéből fakadóan nem ért hozzá, viszont szellemi kvalitásait kamatoztatva rengeteg pénzt keres.
Ő majd a maga módján mutatja ki, hogy szeret, bízzuk ezt rá.

"-Te, a férjem, má' megin virágot hozott, ma szét kell tennem a lábam.

-Mé'? Nincs vázátok?"

(Na ez vicces.)

Nem finom

Nem finom a süti.
Olyan, mintha papírból készült volna a pogácsa.
Tisztára olyan íze van, mint amikor a barbiknak sütöttem csirizt a konvektoron.

Most már tudom, milyen lehetett nekik.

Úgy élem meg, hogy kicsit azért büdös vagyok. Na sebaj, majd este mosdok.

Én most nagyon úgy vagyok, és köszönöm az illetékeseknek. Minden közreműködőnek, meg akik még fognak, és most is, jaj. Olyan jó minden.

Signs

Az utolsó téli dalt küldöm a télnek. Ez egy másik verzió. Tovább várom a tavaszt.