Nem finom

Nem finom a süti.
Olyan, mintha papírból készült volna a pogácsa.
Tisztára olyan íze van, mint amikor a barbiknak sütöttem csirizt a konvektoron.

Most már tudom, milyen lehetett nekik.

Radikális.

Én a Cseh Tamással kicsit úgy vagyok, mint Hofival. Bár utóbbi kétségtelenül zseniális, mégis rettenetesen fárasztó mindig ugyanazokat a jeleneteket nézni, és mindig ugyanúgy mondani közben, hogy "Istenem...de kurvajó!" És már mindig tudom, hogy hol kell összekacsintva nevetni, hogy a hofimegmertemondani, és gondolj apádra, ha rákerülsz a lapátra. Ó igen, én biztosan nem tudom, hogy akkor hogy volt, különben érteném, mert az akkori rendszer, blablabla. De én értem, és jónak is találom, csak annyira szisztematikus az egész, hogy emiatt számomra megunhatóvá válik. Én tudom, hogy a Hofi egy szelep volt, a Cseh Tamás meg a művész, kalappal, jellegzetes hanggal és hangzással, meg a "jó kis szövegeivel". Tegnap volt a CST-emlékest a Szigeten; anyukám ott volt, és azt mondja, minden harmadik szám volt CST. Szerintem, ha nincs Cseh Tamás, akkor ne legyenek Cseh Tamás-dalok se, mert azokat csak ő tudta megtölteni jelentéssel. Ugyanígy, ha valaki más a Lovasi dalait énekli, az embernek rosszkedve lesz tőle. Tehát önmagukban nem állnak meg, ami teljesen oké.
Konklúzió: Hofit unom, mert mindig ugyanazon kell nevetni, Cseh Tamást unom, egyrészt mert már akkor is untam picit, másrészt, mert már nem énekelheti el a dalait, ha meg más csinálja, semmi értelme.