Hans nem lett okosabb.
Ropika beteg, ez szomorú. Amúgy is világégés van, holnap órát pótlunk a kispöcsökkel, kíváncsi vagyok, ki jön el. Ma sem voltak, elmentek holokausztnézőbe, rájuk fért. Tizenöt évesek. Majd: értekezlet a hetedik óra helyett, mert "ó, el is felejtettem, hogy VAN valakinek hetedik órája". Majd! Nyolcadik óra, majd fogadóóra estig. Imádni fogom.
Aztán csütörtök. Az is szép lesz. Tanítás után a kis Bertit vizsgáztatjuk, amennyiben végre hajlandó megjelenni a saját osztályozó vizsgáján. Utána ki a Hunyadiba, ahol félórás eligazítás vár. Szintén érettségis. Majd processzió, át a Havannára, ahol megkezdjük a rendelést.
Várom a szombati nem-munkanapot. Lehet, hogy lesz a hétvégén biciklim is!

n+1 szigorú

Fenntartom magamnak a jogot, hogy:
ne tudjak levelet címezni;
a legkisebb logikai problémánál leblokkoljak;
féljek a vezetéstől;
egyedül lehessek, amikor akarok;
ne olvassak Coelhót;
modoros legyek;
ne nevessek, ha nem látom indokoltnak.

Mostantól velünk lesz Hans, itt látható baloldalt. Nagyon ostoba. Szereti a bambuszt.

Vagy darazsak, már nem tudom (rég nem tudom, mi volt)

...és előre.

A barátaim ma izgalmas történetekkel szórakoztattak. (Valójában velük sem történt semmi.)
A televízióban dzsigolókat mutogattak, na ezeket se irigylem. Aztán a lengyel államfő gyászszertartását. Aztán az Új Szomszédokat.
Most a bőrt tépkedem az ujjamról. Ettünk túrós csuszát, keserű volt.
Rettenetesen szomjas vagyok.
Tegnap lemondtam arról, amiről le kellett. Vidáman kongáznak az antibiotikumok a hasamban.

If á onle nú, den á kud dú.
vekkjuvekkju lammi
vekkjuvekkju
laammii

Beteg vagyok. Mi lenne, ha forró fürdőt vennék. Hm?? Naaa???
Izé.

"You fucked your uncle yesterday!"