Negyed tíz van. Jólesőn sajnálom magam, frissen fürödve. A függetlenedéshez kell egy kis mártírkodás, hogy én úgyse, meg soha, meg túlkéső, meg minek.
Elalvás előtt még olvasok picsamagazinból olyan történeteket, amelyek rosszul végződnek, és somolygok kárörvendőn.

"Elnézést, hogy zavarom, de esetleg lefeküdne velem? Hm...nos, akkor még egyszer elnézést a zavarásért. Szép napot!"

Májki

Különben meg már nem is Bilibe vagyok szerelmes, hanem ebbe a srácba. Valószínűleg úgysem heteró.

Madwoman

Már megint félek és bűntudatom van. Direkt bunkó voltam. Kicsit. Ha szeretek valakit (úgy!), legszívesebben belérúgnék (és belé is rúgok), hogy ne jöjjön közelebb és maradhassak békén. Egyszerűbb. Csak utána fáj.
Már késő? Mit csináljak?

Az új Massive Attack totális szétcsúszás.

...

Nem akarok többet odamenni. Nem bírom a versenyhelyzetet.

Modoros

Utálom, ha valaki azt mondja "elment", ahelyett, hogy meghalt.
Nem ment az sehova, és már nem is fog soha, se megmozdulni, se semmit, ami az élőkre jellemző lenne. Ellenben jól elrohad majd a föld alatt, vagy porrá ég a kemencében.
Hasonló aggályaim vannak a "szeretkezni" szóval kapcsolatban, de ez nyilván nem ugyanaz a helyzet. Elég cinikus lenne, ha a leggyengédebb/érzékibb, szerelemtől fűtött együttlétre mondanám azt, hogy baszás, bár technikailag csak szervek dörzsölődnek össze. Ugyanakkor zavar a szó, nem is tudom, miért. Szeret-kez-ni. Jobb a szerelmeskedni? Az nagyon nyálas. Dugni? Az nem annyira vulgáris, mint a baszni, de ez is csupán a gyakorlati történést idézi fel.
Szerintetek mit lehet mondani, hogy ne legyen se modoros, se undorító, se személytelen?
(Nem mintha égető szükség mutatkozna, pillanatnyilag nemigen kell semmilyen aktust megneveznem:)