A buszról leszállva összefutottam Sittes Gyuszival. Gyuszi régebben bokszoló volt, erről lapos orra tanúskodik. Élettársával a kiserdőben laknak, egy piros, kiégett autóban. Nemi erőszakért ült.
Minket anyukámmal nagyon szeret, mert párszor engedtük, hogy telefonáljon tőlünk. De betárcsázni nekünk kellett.
Mindig felderül, ha meglát. Most szívességet is kért: a lánya Kanadában él, és csak angolul ért, levelet kéne neki írni, segítenék-e. Mondtam neki, írja egy fecnire, amit szeretne, a címmel együtt, dobja a postaládánkba; én majd megírom és elküldöm. Ragyogott az arca, jó, köszöni.
A sarkon befordulva aztán eszembe jutott, vajon tud-e írni.
2 megjegyzés:
megölelgetném. na jó, inkább csak megveregetném a vállát.
Inkább ne. Egyik sem jó ötlet.
Megjegyzés küldése