2010. január 5., kedd

Végre önmagam

Hányok a boldog párocskáktól, bazmeg.
Semmi irónia.
Alantas stílus.
A helyzeten való, filozofikus felülemelkedés? Zéró.
Önmagam romantikus ábrándokba pacsmagolása? Kizárt.
Mások öröme felett érzett, engem 0,000000023 százalékban kárpótló öröm? Felejtsétek el.
A párkapcsolatban élők iránt érzett, gyűlölettel vegyes irigység? Igen, minden további nélkül!

És most elmosogatok. EGYEDÜL!

4 megjegyzés:

calibaen írta...

én, személy szerint, úgy érzem, hogy teljes joggal gyűlölöm a szeretet és a boldogság intézményét, aminek a nevében a legtöbb csalódást és fájdalmat okozták eddig az emberek. és most tovább iszom. egyedül.

szol írta...

tyuhuuu!!!!!!!!! :))))

asszem kicsit tulreagálod a dógokat kérlekalássan,baszod ^^

Falke írta...

Persze, hogy túlreagálom! Ez benne a lényeg, megnyugszom tőle.
Megint elmosogatok, de behívom a macskákat.

Unknown írta...

http://gorbe-sminktukor.blog.hu/2009/11/01/strategia_az_osszetartozas_demonstrator_no