Na, most meg kipattant az egyik tömésem. Már mind régiek. Kedden vár a fogorvos. Egészségpénztár ftw!

Minden szar, minden idegesít, mindent utálok.
Ne kérdezd, miért.
Louis Armstrong az egyetlen, aki megússza, de ő már úgyis halott.

The Birthday Party

Magasan képzett rokonom kifejtette, hogy ő arra számított, sikertelen leszek a munkámban. Mosolyogva megnyugtattam, ez nincs így; szeretem, szeretnek.
Tizenöt évvel ezelőtt ugyanő nyilatkoztatta ki egy karácsonyi összejövetelen, hogy belőlem semmi nem lesz, mert édesanyám rosszul nevel.
Csak találkozásaink ritkasága ment meg a meghasonulástól: akkor én most csak képzelem ezt az egészet, és valójában mindent rosszul csinálok, bárgyún azt gondolva, hogy megtaláltam a helyem? Azt hiszem, felmondok mindkét munkahelyemen, és önvizsgálatot tartok. Mi ez a nagy optimizmus, ez a boldog tudat, hogy elfogadnak? Miért érzem olyan jól magam, amikor magyarázom az anyagot? Hiszen, hogy az ő szavaival éljek, belőlem hiányzik az, ami ide kell. Legalábbis ő ettől félt, de az a gyanúm, elégedettebb lett volna, ha beismerem: igaza van, kudarcot vallottam. Biztosan az sem véletlen, hogy a családban rólam keringő utolsó információ ez volt: "megszűnt a munkahelye".

Bewarr

Most nem mondom el, valójában hol kezdődik a felnőttkor, mindenesetre beteg vagyok, de már gyógyulok, jól. Gyulát minden nap megsimítgatom, felköhögök ezt-azt, aztán dolgomra sietek.
Holnap béköpöm az kölkeket is.

Létezik olyan bugyi, ami kicsi rám. Ez a felnőttkor kezdete számomra?

Anyukám azt mondta, most ne haljak meg, mert nem tudna miből eltemetni; azt a pénzt festésre szánja.

Az én édes kis cicám a te kibaszott macskád.