Nincsenek jó címek ezeknek a szaroknak

Kedves NaplOm,

máma nem volt semmi. Oan zsén volt minden, kéccer is gondoltam az öngyilkosságra különböző megfontolásokból, de lehet, hogy ugyanabból. Mondjuk, ehetetlen volt a juhtúróval töltött gombafej, ezekkel nem kéne hozatni már. Mami megette ugyan, de ő majdnem mindent. És meg is emészti.
Meg egész nap passzív-agresszív voltam, bár ahhoz képest egész jól viselkedtem. PASSZÍV! Reggel nagyon furcsát álmodtam, bálba kellett mennem, de rájöttem, hogy a báli cipő nincs meg, így kölcsönöztem egy kínai balettpapucsot, de gondoltam, hogy ez így nem lesz jó, ráadásul nagy tömeg volt, úgyhogy inkább uszodába mentem, ahol találkoztam Talpesszal. Elvitt a hátán egy kicsit (na jó, igazából ráugrottam a hátára). Aztán láttam, hogy az öltözőkkel se stimmel valami, meg azér túl sok ott a víz még ahhoz képest is. Kicsit később Endesszel kimentünk a Fradi-pályára, ahol lekapcsoltak a rendőrök, mert cigiztünk, aztán Endi átváltozott Bunzolivá a gimiből, és sírva fakadt, én meg vigasztaltam. Aztán rámrontott a mami egy kávéval, hogy most már ébredjek fel, és akkor fel is ébredtem. Furcsa egy álom volt az, kedves Naplom! (Mellesleg nem lehet valami olyan kurva unalmas, mint amikor valaki elmeséli az álmát. Ez PA-viselkesés a javából!)
A délután lassú szellemi haldoklással telt el, ekkor gondoltam másodszor az öngyilkosságra. A PA-t magam ellen fordítva megtekintettem az mtéví randiműsorát, amiben egy egészséges fiú azt bizonygatta két lánynak, hogy "a matek szexi", és hogy őneki mindig a matek jár a fejében, főleg a deriválás. A vivatívé sem maradt el; szakértők (Autóbalesetes Dzsudi, Olvasásinehézség Patrícia és Gumi Dzsos) figyelő tekinetete előtt vonultak fel fiatalok, hogy elnyerjék a "Szexivagynem" fődíját (ami valószínűleg még több önként vállalt megaláztatás); Dzsudi gyakran utalt a "gyurmászolásra", hogy azt kéne még, főleg fenékre. A Pati, az nagyon kritikus volt, mindig lepontozta Kriszt, Rákkit és Edinát is. Meg valószínűleg Ildit, aki nagyon buta volt, de a szopós szája miatt megnyerte a versenyt, és Tibivel immár egy párt alkotva ragyoghatott a színpadon.
Ezután a rosszgyerekes műsort néztem, amiben az anyuka kifogásolta a fiacskái viselkedését, ezért Dzsodzsó tanácsa ellenére szappant nyomott a szájukba, és nem értette, ez miért lehet rossz. Akkor kijöttem a szobából, és bementem egy másikba. Legközelebb csak a Szexenthacityre megyek vissza, abban még nem csalódtam.
Közben próbálok nem gondolni a gombafejekre.

Váratlan fordulat(hoppá, ilyen már volt...kifulladt a kreativitásom)

Némi vezetőségi ízléstelenkedés következtében elveszítettem a menő állásomat az edukációs taposómalomban. Így komolyan el kell gondolkodnom a következő lehetőségeken:
-páros, esetleg páratlan szervek elárverezése (az enyém vagy másé)
-a parasztregény mielőbbi megírása
-a mai ízlésnek megfelelő, viccesen modoros együttes megalapítása, amelyben senki nem ért a zenéhez, de hát milyen jók már a szövegek
-a hatoslottó váratlan megnyerése (mondjuk Endesznek szólni kell, még megsértődik)
-tőzsdézés (aha, persze)
-a turf kiismerése, a lovin alvás, bukmékerekkel barátkozás, majd a főnyeremény besöprése tétre-helyre-hatos befutóra (tessék, máris megy)
-testem bérbeadása (erről is tudnia kellene)
-elbujdoklás, mondjuk Burmába
-az igények csökkentése, illetve mártírkodás mellett önmagam eltartatása másokkal
-a Mars-expedícióban való részvétel


De az is lehet, hogy beadom az önéletrajzom ide-oda.

Jelentés

Boldog kicsi állatok vagyunk! Üdvözlet. Pillanatnyilag nem fér több, a vicceskedésre fordított energiámat felemészti az érzelmi túltelítettség. Így is akad nevetnivaló, de azt elhasználom hazafelé a 95-ös buszon, amikor elhaladunk a szemetes erdő mellett.

Nine Inch Nails búcsúturné, júl. 24. Budapest. Na?

...

Nekem már sose lesz senkim, ugye??!! Kurvaélet! Pedig én akartam családot meg mindent!
Na mindegy. Ha eddig nem volt egy kapcsolatom se, akkor valószínűleg már nem is lesz. Amúgy sem vagyok rá alkalmas. Vagy túlságosan geci vagyok, vagy túlságosan odaadó. Bennem aztán keresve se találni semmi szeretnivalót.

A minap azt álmodtam, hogy visszaveszik a diplomámat és beperelnek, mert valakiről azt állítottam, hogy kövér.

Se

Nos, megint megtörtént.
Ez a történet szebben indult, mint bármelyik eddig. Én tényleg azt hittem, hogy ez működni fog. Amekkora barom vagyok, jól beleéltem magam, de hogy ne éltem volna?? Kurvára kell nekem, kell, hogy valahová tartozzam, valakihez!
Ezt senki nem érti. Tényleg senki. Hogy mindig ezt produkálom. Ha megszeretek valakit, vagy csak meg tudnám szeretni, kizárólag azt kapom, hogy bocs, de én nem vagyok szerelmes, én nem tudok hozzád kötődni, nem törődöm veled, ÚGY, AHOGY TE, na ez különösen jólesik. Ettől aztán totális idiótának érzem magam, kis naiv nyuszinak, aki azt hiszi, hogy itt bármi és minden történhet.
Mert ők előre látják, de nem szólnak, majd szánakozva közlik, hogy úgy vették észre, én túl sokat akarok, és sajnos ők nem.
Bocsánat.