The state of affairs II.

Nagyon sokat ugatok, fájdalmasan. Nézek kövéreket a tévében, meg konyhásat, meg rosszgyerekeset, meg nyomtalant. Azért aludtam is, és már kétszer megettem a nagybiotikumot, bár*



*nem szeretem**
**megenni.

Ma hazajöttem a suliból. Nem is megyek be már. Még mindig nagyon ffááááááááááááááááj.

Tráböl

Képzeljétek, a gazdaságis lányok elkúrták valahová az április 16-i táppénz-papíromat. Pedig leadtam, és alá is írtam azt a hülye puffogó nyilatkozatot, hogy ódekevés pénz jár csak a betegeknek. Ilyenkor mi van? Elő kell, hogy kerüljön, de én semmit sem tehetek. Most ezért majd elmarasztalnak? Őket meg nem? Olyan aranyosak egyébként, de keressék meg kurva gyorsan.

Fáj, fáj, fáj, fáj, fáj, fáj, fáj, fáj, fáj

Rájöttem, szexszel valószínűleg fel lehetne turbózni az immunrendszeremet, mely most alulteljesít(alul, váháháhhá, ki mit gondol, ugye, ugye, ehhe).
Valaki?Valakik? Ha leszarjátok, akkor egyedül:)*


*Na azért ez már szomorú.

A nyák napja

Éjjel arra ébredtem, hogy kapar a torkom, ellepte a tapadós nyák. Remek. Fáj is, nem tudtam rendesen aludni. Fáj néha a fülem is, meg a fejem.
Most már mindig ez lesz?

Ez a Kiskati picit leégett Ancsiéknál, a pokrócon. Most finoman zsibog. Ujujuj!

Volt töltött káposzta is.


Megettem.