2009. július 17., péntek

Promóció

Költöznek Banánék, a halál faszára méghozzá. Ehhez azonban először el kell adniuk a csodapanelt (valóban az), melyről információk itt:

http://regoslakas.blogspot.com/

Szerintem mindenki vegye meg.
Ideje lenne zömök férfiakkal járnom? Vagy mondjuk eggyel?
A válasz várat magára.

2009. július 15., szerda

Úristen, hogy lehet, hogy még csak négy óra lesz, és rekken a hőség? Na de nem is az, hanem hogy fogom kibírni én ezt még estig, és azután?
Tegnap Táttal rómingoltunk a Geder szingliposványában. Láttunk ezt-azt, de inkább csak berúgtunk, jól. Két-két sör, költséghatékony üzlet (persze nem ott vettük, mert azt már NEM-hatszáz egy sör?!)...de azért ügyeltünk, hogy a Gedörrel kompatibilis márkákat válasszunk. Kisstílűség rulez.
Így szivornyázgattunk, amikor megpillantottuk Tát előző napi udvarlóját, egy 21 éves fiúcskát; megkönnyebbülve állapítottuk meg, hogy kurvára nevetségesen néz ki matróznak öltözve, úgyhogy minden esetleges, vélhetőleg mikroszkopikus (ám a nőkre oly jellemző) szívfájdalmat megspóroltunk.
Később bevonzott minket a népszerű rockzene, ám a tömegen átvágva belém hasított a felismerés, hogy épp' Dzsémi Vincseszter ad koncertet. Ha eljön a zenei forradalom, Dzsémire kínos beszélgetések várnak, de a jelek szerint a világ még nem érett meg egy hasonló lépésre; most is példátlan volt a tömeg. Éppen meghátráltam volna, amikor észerevett minket a flamenkóművész, akit már korábban láttunk behaladni a terembe. Bratyizni kezdtünk, mert nagyon kedves ember, bár egy idő után elhatalmasodtak rajtam az erotikus képzettársítások. Azt hiszem, nála is lejátszódhatott valami hasonló, de sajnos az ő esetében nem haladtak meg egy bizonyos szintet, így időről időre eltűnt, én meg feszengtem. Ez van, nem szabad berúgnom, mert feltámad a libilibilibidóm, ami pedig oly sok időt tölt testen és házon kívül.
Szerencsére a mai másnaposságom el is vonta a figyelmemet a fiaskóról; én kicsit szeretek is másnapos lenni, más megvilágításba helyez mindent, ja meg a kibaszott abroncs a fejemben úgyse hagyná, hogy a nemi indíttatású lépéseimen gondolkodjam. Mondhatni "visszakérdez, rétrográáád??? Normális?!"
Így mulattunk. Tát bevett éjjelre, úgy ébredtem, mint akin úthenger ment át. Az se segített, hogy Tat elmesélte, azt álmodta, egy híres házaspár barbi babáknak gyártott szado-mazo felszerelést, és erről könyvet is írtak.

2009. július 14., kedd

Nem randevúzok kínaiakkal, még belga kínaiakkal sem. Szexuális rasszista vagyok.

2009. június 29., hétfő

Nincsenek jó címek ezeknek a szaroknak

Kedves NaplOm,

máma nem volt semmi. Oan zsén volt minden, kéccer is gondoltam az öngyilkosságra különböző megfontolásokból, de lehet, hogy ugyanabból. Mondjuk, ehetetlen volt a juhtúróval töltött gombafej, ezekkel nem kéne hozatni már. Mami megette ugyan, de ő majdnem mindent. És meg is emészti.
Meg egész nap passzív-agresszív voltam, bár ahhoz képest egész jól viselkedtem. PASSZÍV! Reggel nagyon furcsát álmodtam, bálba kellett mennem, de rájöttem, hogy a báli cipő nincs meg, így kölcsönöztem egy kínai balettpapucsot, de gondoltam, hogy ez így nem lesz jó, ráadásul nagy tömeg volt, úgyhogy inkább uszodába mentem, ahol találkoztam Talpesszal. Elvitt a hátán egy kicsit (na jó, igazából ráugrottam a hátára). Aztán láttam, hogy az öltözőkkel se stimmel valami, meg azér túl sok ott a víz még ahhoz képest is. Kicsit később Endesszel kimentünk a Fradi-pályára, ahol lekapcsoltak a rendőrök, mert cigiztünk, aztán Endi átváltozott Bunzolivá a gimiből, és sírva fakadt, én meg vigasztaltam. Aztán rámrontott a mami egy kávéval, hogy most már ébredjek fel, és akkor fel is ébredtem. Furcsa egy álom volt az, kedves Naplom! (Mellesleg nem lehet valami olyan kurva unalmas, mint amikor valaki elmeséli az álmát. Ez PA-viselkesés a javából!)
A délután lassú szellemi haldoklással telt el, ekkor gondoltam másodszor az öngyilkosságra. A PA-t magam ellen fordítva megtekintettem az mtéví randiműsorát, amiben egy egészséges fiú azt bizonygatta két lánynak, hogy "a matek szexi", és hogy őneki mindig a matek jár a fejében, főleg a deriválás. A vivatívé sem maradt el; szakértők (Autóbalesetes Dzsudi, Olvasásinehézség Patrícia és Gumi Dzsos) figyelő tekinetete előtt vonultak fel fiatalok, hogy elnyerjék a "Szexivagynem" fődíját (ami valószínűleg még több önként vállalt megaláztatás); Dzsudi gyakran utalt a "gyurmászolásra", hogy azt kéne még, főleg fenékre. A Pati, az nagyon kritikus volt, mindig lepontozta Kriszt, Rákkit és Edinát is. Meg valószínűleg Ildit, aki nagyon buta volt, de a szopós szája miatt megnyerte a versenyt, és Tibivel immár egy párt alkotva ragyoghatott a színpadon.
Ezután a rosszgyerekes műsort néztem, amiben az anyuka kifogásolta a fiacskái viselkedését, ezért Dzsodzsó tanácsa ellenére szappant nyomott a szájukba, és nem értette, ez miért lehet rossz. Akkor kijöttem a szobából, és bementem egy másikba. Legközelebb csak a Szexenthacityre megyek vissza, abban még nem csalódtam.
Közben próbálok nem gondolni a gombafejekre.

2009. június 23., kedd

Váratlan fordulat(hoppá, ilyen már volt...kifulladt a kreativitásom)

Némi vezetőségi ízléstelenkedés következtében elveszítettem a menő állásomat az edukációs taposómalomban. Így komolyan el kell gondolkodnom a következő lehetőségeken:
-páros, esetleg páratlan szervek elárverezése (az enyém vagy másé)
-a parasztregény mielőbbi megírása
-a mai ízlésnek megfelelő, viccesen modoros együttes megalapítása, amelyben senki nem ért a zenéhez, de hát milyen jók már a szövegek
-a hatoslottó váratlan megnyerése (mondjuk Endesznek szólni kell, még megsértődik)
-tőzsdézés (aha, persze)
-a turf kiismerése, a lovin alvás, bukmékerekkel barátkozás, majd a főnyeremény besöprése tétre-helyre-hatos befutóra (tessék, máris megy)
-testem bérbeadása (erről is tudnia kellene)
-elbujdoklás, mondjuk Burmába
-az igények csökkentése, illetve mártírkodás mellett önmagam eltartatása másokkal
-a Mars-expedícióban való részvétel


De az is lehet, hogy beadom az önéletrajzom ide-oda.

2009. június 7., vasárnap

Jelentés

Boldog kicsi állatok vagyunk! Üdvözlet. Pillanatnyilag nem fér több, a vicceskedésre fordított energiámat felemészti az érzelmi túltelítettség. Így is akad nevetnivaló, de azt elhasználom hazafelé a 95-ös buszon, amikor elhaladunk a szemetes erdő mellett.