A farewell

Fészbuk-elvonón vagyok kilencedikéig. A terápia sok folyóban fürdést, kinevetavégént és alkoholfogyasztást ír elő.

A vigaszágon ülni nem túl szórakoztató.

Sexual freak

Szerintem velem csak azok jönnek össze, akiket már minden remény elhagyott. Bánatomban hászid My Little Ponykat rajzolgatok.
Ez azért kissé beteg, nem?

Lassan belém szerethetne valaki, mer' ez nem állapot. Spirituális év, does it ring a bell?

Nehéz is lenne jobban összegezni az egy hete folyó ivászat eseményeit; a helyszínek változnak csupán.
Mentségemre legyen mondva, hogy ma végleg beadtam a kulcsot, Pókkal már nem tudtam elmenni sehová, mert megszűnt az emberi valóm, anélkül meg nem megyek ki az utcára. Mondjuk sötét van, de kényszeres tudok lenni, ha erről van szó.
Tegnap NIN-koncert volt, talán erről beszámolok majd részletesebben, de a hét eseményeit jobb, ha nem írom meg, inkább táncolok flamenkót a szobámban, vagy elénekelek néhány szép zsoltárt (mintha nem lenne így is képzavar).

Később mindent. Most vár a Mórgitsziget és a vidám banda.

Jáj jáj jáj jáj jáj

Új hely az úri közönség számára: a Pálya.
Most szólok mindenkinek, hogy ne menjen oda, főleg ne csütörtök este, lúdnyakú, biciklizős lánnyal (nevezzük Béjának), meg mindenféle furcsa komájával (a neveket itt jobb, ha elhallgatom), ne igyon Felicity Kinggel az önkontroll hiánya mellett, és ne maradjon utolsóként a helyen, hogy aztán igen hosszú sétával jusson el egy olyan helyre, aminek a létezése is kétséges eleinte (bár később bebizonyosodik).

Denial:realization

Béék szakítottak, Bendőkéék szakítottak, Piciandiék is, én is, és munkanélküli is vagyok, Gyuszusnak kijött a lába, a könyvemet meg ellopták a suliban, valamint 39 fok lesz a napokban.

"Spirituális év"?!Lófasz!!!

More news from nowhere

Na, most már nekünk is van bandánk. Sőt, Bandánk. Ez van, ez lesz most már, gyerekek. Aki nem jött el, nem léphet be. A kemény magot a következők alkotják: Xavier, a francia srác, aki szófaszörferkedett Joliéknál; Tátesz, Jolanda, valamint Simon, a fiúja, aki egyben a jelenlegi bandavezér, aztán Nosóék meg Bárni. Ja persze és a Másikbálint.
Persze a vezérkarral már most is vannak gondok, szerintem inkább Xaviernek kéne lennie a főnöknek, úgysincs itt. De Simi szerint ez kifogásolható, mert ha Xavier irányít, akkor ő nem fogja érteni, amit mond; így tolmácsot kell felvennünk, akinek tökmagban fizetünk. Szerintem csak galambok jelentkeznének a posztra. Végül Simon lett a főnök, és le is kenyerezett mindenkit egy tiszai tutaj-túra álomképének felvázolásával, hogy majd sátorozunk ott a tutajon, meg bográcsozunk minden nap, sőt úszkálunk is ide-oda. Tatát érte a megtiszteltetés, hogy orrdísz lehet (a tutajon? Ezt nem is értem), én meg majd sikálom a fedélzetet, remek lesz. A többi tag nem tudom, mit fog csinálni, de Jolandát ismerve valószínűleg mindent bebatikolnak, aztán neveket adnak a folyón úszó fadaraboknak.

Promóció

Költöznek Banánék, a halál faszára méghozzá. Ehhez azonban először el kell adniuk a csodapanelt (valóban az), melyről információk itt:

http://regoslakas.blogspot.com/

Szerintem mindenki vegye meg.

Ideje lenne zömök férfiakkal járnom? Vagy mondjuk eggyel?
A válasz várat magára.

Úristen, hogy lehet, hogy még csak négy óra lesz, és rekken a hőség? Na de nem is az, hanem hogy fogom kibírni én ezt még estig, és azután?
Tegnap Táttal rómingoltunk a Geder szingliposványában. Láttunk ezt-azt, de inkább csak berúgtunk, jól. Két-két sör, költséghatékony üzlet (persze nem ott vettük, mert azt már NEM-hatszáz egy sör?!)...de azért ügyeltünk, hogy a Gedörrel kompatibilis márkákat válasszunk. Kisstílűség rulez.
Így szivornyázgattunk, amikor megpillantottuk Tát előző napi udvarlóját, egy 21 éves fiúcskát; megkönnyebbülve állapítottuk meg, hogy kurvára nevetségesen néz ki matróznak öltözve, úgyhogy minden esetleges, vélhetőleg mikroszkopikus (ám a nőkre oly jellemző) szívfájdalmat megspóroltunk.
Később bevonzott minket a népszerű rockzene, ám a tömegen átvágva belém hasított a felismerés, hogy épp' Dzsémi Vincseszter ad koncertet. Ha eljön a zenei forradalom, Dzsémire kínos beszélgetések várnak, de a jelek szerint a világ még nem érett meg egy hasonló lépésre; most is példátlan volt a tömeg. Éppen meghátráltam volna, amikor észerevett minket a flamenkóművész, akit már korábban láttunk behaladni a terembe. Bratyizni kezdtünk, mert nagyon kedves ember, bár egy idő után elhatalmasodtak rajtam az erotikus képzettársítások. Azt hiszem, nála is lejátszódhatott valami hasonló, de sajnos az ő esetében nem haladtak meg egy bizonyos szintet, így időről időre eltűnt, én meg feszengtem. Ez van, nem szabad berúgnom, mert feltámad a libilibilibidóm, ami pedig oly sok időt tölt testen és házon kívül.
Szerencsére a mai másnaposságom el is vonta a figyelmemet a fiaskóról; én kicsit szeretek is másnapos lenni, más megvilágításba helyez mindent, ja meg a kibaszott abroncs a fejemben úgyse hagyná, hogy a nemi indíttatású lépéseimen gondolkodjam. Mondhatni "visszakérdez, rétrográáád??? Normális?!"
Így mulattunk. Tát bevett éjjelre, úgy ébredtem, mint akin úthenger ment át. Az se segített, hogy Tat elmesélte, azt álmodta, egy híres házaspár barbi babáknak gyártott szado-mazo felszerelést, és erről könyvet is írtak.

Nem randevúzok kínaiakkal, még belga kínaiakkal sem. Szexuális rasszista vagyok.