Igen, megint. Volt már szó a zenéről, hogy korábban alábecsültem, de mégis milyen zseniális dolgok születtek akkor...
Nem szóltam azonban a sötét oldalról.
A teljesség igénye nélkül, a többit ide várom, lehetséges poszt-folytatás!
Tüdőig érő szoknya/nadrághoz hasvillantó top.
Neonsárga, neonzöld, neonrózsaszín bármi.
Pólók egy méretben, mintha azt bárhová fel lehetne venni a tesiórán kívül (nem, akkoriban nem voltak dizájnpólók).
Sergio Tacchini, a MÁRKA.
HAWKS-dzsekik (bordó-zöld).
Biciklisgatya mindenkinek.
"Talpas gatyó". Def: talp alatt harisnyaszerűen ívelő pamutnadrág; bárkinek zongoralábat csinál.
Hajpántok-ráfok meg az az eszköz, amivel átrántod a hajadat a hajad lyukán. Elvileg lehetett vele tizenötféle frizurát csinálni, na abból egy ha összejött.
RÉPANADRÁG. Ez különösen súlyos talpas gatyó(lásd fentebb)-effektus farmerba oltva.
Írjatok még ilyeneket. Modoros? Leszarom.
Bréking nyúz!
Ropi mondta, nem is tudom, hogy mehetett ki a fejemből: CUMIK. Kicsi, nagy, műanyag. Rózsaszín, zöld, kék, sárga. Minél több volt, annál menőbb lehettél...
A beszárított frufrut is mondta, de az..hemm...egyeseknél még most is dívik.
7 megjegyzés:
Műanyag cumik a nyakban.
Beszárított frufru.
A frufru nekem kakukktojás, mert az a huszadik század bármelyik részében fellelhető, és mindig volt, aki nem tudta viselni/olyan archoz hordta, amivel pont sehogy se néz ki. A cumikat meg én is gyűjtöttem, az is csak annyiban kilencvenes, hogy akkor volt pont ez az ügyeletes gyűjtögetős hülyeség.
A többit én se szerettem, mind úgy állt a népen, mint tehénen a gatya, plusz a közhiedelemmel ellentétben a neonszínek se állnak jól mindenkinek.
JA aaaaz az antennafrufru....! Boccs, jogos De azt meg már havonta vaegy nagyon modorosan merev öltözködésű emberen ha látok, már sokat mondtam.
ja, az elmúlt már szerintem is. én hordtam annó - anyukám vágta éééés szárította reggel. Na, ez milyen? És egyszer úgy belegabalyodott a körkefe, hogy kicsi híján le kellett nyesni tövig.
Én egyszer óvis koromban tekertem fel magam Anya körkeféjére (hogy neki a két-három centis hajához minek volt? Rejtély). Fafa volt, asszem akkor lett nekem is frufrum. De ez a nagyon háromszálas, ívbe szárított frufrum nem volt soha, csak a rendes, vastag fajta. Meg egyszer vágtak egy pobot másodikos korom körül, az még egy király haj volt, és tipikus (jó értelemen vett) kilencvenes cucc.
Önálló életet élő szájak... óriási divat volt popénekesek körében, hogy úgy mozgatták a szájukat, mintha arról kellene lejöjjön a szöveg, plusz mindez fényes, színes rúzzsal ki is volt festve, esetleg sötéttel körbehúzva&világossal kifestve.
Sergio Tacchini melegitoben olvastam a bejegyzest.
Megjegyzés küldése